Miklya Anna

A FOLYTON VÁLTOZÓ

Mint régóta ismert, túl szigorú rendet, vetkőzik
le magukról a telet a fák. Hogy merném leírni
a szót, hogy szeretlek. Mindenem tombol most,
lerázza magáról hűvös göncét, a figyelmet.

Édesem voltál, édes kisfiam. Nem akarok ábrándozni
rólad. Mozdulataimban csak a rombolás öröme van.
Maréknyi csomókban képzelem le fejedről a hajat.

Ki vagyok ma, melyik testi hibám, mindegy.
Kezem kést markol, majd kenyeret vajaz.
Úgy harapj egyszer húsba, hogy nyoma maradjon.
Vállamon szárnyat bont, ijedten cserreg a tavasz.