Menyhért Anna

SZELENCE

A szomorúság felszívódik, vékony fonál,
víz a sárban, a vége csillog csak, süt rá a nap.
Kiszámíthatatlan. Mint a testem, a hormonok,
idegen akarat, vagy több is annál,
akaratom nekem van, ők meg észlelhetők.

Adj nekem egy szelencét, szeretném,
a nyakamban hordanám,
hozna szerencsét, kinyithatnám,
de nem akarnám, csukva lenne,
benne titok, fénylő, piros, és láncon lógjon, ezüstön.