Lackfi János

KOSSUTH LAJOS A NÖVÉNYGYŰJTEMÉNYÉT RENDEZI

Németh Csabának
Kibontani a szárak elágazásait,
lesimogatni tetszetős vonalakká,
mint precíz katonai térképen,
araszolnak előre a rendszertani
hadmozdulatok Szétteríteni
a húsos leveleket, zöld ajkakként
szerelmesen tapadjanak a papíron
Emberarc néz a kiszáradt virágfejekből,
felettük sziromhaj glóriája Álmomban
embermagas napraforgók
sorfala közt hadakozom, egy szál
sétapálcámmal kell szétkalapálnom
busa fejüket, marokszám peregnek
a magvak A gyűjteményben idővel
szaporodnak az otthon nem honos,
délszaki fajták, a mediterrán
növénytakaró elemei, a
tengerentúli megnevezések
Egyre kétségbeesettebb menekülési
útvonalakként kígyóznak a szárak,
vonaglanak a levél-legyezők
míg végül eluralkodik a holdkóros,
képzelt felszabadító hadjáratok
gubanca
Egyre sűrűsödik álmomban is a sorfal,
tüskés, növényi lény, suttogom,
szemlélve gyűjtőlapjaimon
az ábrává lassult mozdulatokat
Közben vörös kis rostok,
kunkorok percennek
a rézlemezen, Kossuth Lajos
a növénygyűjteményét rendezi,
ez lesz a metszet címe, megfontoltan
halad a mester, lomha növényként
terjed a képen az arcom, ahogy
a táblák fölé hajol, nem lehet
látni pontosan, hogy plánta
néz-e vissza vagy egy másik arc,
a sajátom.