Eustache Deschamps

UGATNAK, MINT SZARVAST EBEK…

(Je suis aux abais comme uns cerfs)

Ugatnak, mint szarvast ebek,
Nyers hangokat törnek kerékbe:
Mind németül habog-hebeg.
A latin? Zselatin! S zselére
Nem kap, csak Isten pár zsellére!
Mert a germán olyan galád,
Érti bár nyelvünk sok szavát –
Húsz éved itt lehúzhatod,
Egy szót sem ejt, mi nem saját:
A német németül makog.

Inkább, amíg be nem reked,
Üvölt – s közben mintha lenézne!
Fene az ilyen életet!
Gubbassz gőzben, zsírost egyél te,
Vágtass fel rengeteg hegyére,
Szakadékon űzd lovad át,
Taposs jeget, erdők havát,
Öt mérföldet, ha nem hatot –
Ha franciát orront – nahát,
A német németül makog.

Vendéglátás? Jaj, az remek!
Szalmát a vándor fekhelyére!
Lepedő? Lepedék-lepett.
És tiszta abroszt mért cserélne,
Ha vendéghad jő estebédre?
S mily fínom asztaltársaság!
Egy nagy tálból tizük zabált,
Szószban túrnak, rút vadkanok!
Fütyülök rá! Más az, mi bánt:
A német németül makog.

Ajánlás

Uram! Mária szent nevére
Mondom: a Szép Péknébe térj be,
Vagy a Három Királyt lakod –
Ily skandalum sehol sem érne.
Dögvész dúlja s métely metélje
Mindet, ki németül makog!

Győrei Zsolt fordítása

.