Sopotnik Zoltán

FUTÓHOMOK

Homokot perget át az
ujjai között. Gondolkodik,
mint egy színház. És
könnyű, áttetsző függöny
mögött látja a dédit.
Egy szárnyas férfival
táncolni. Az életmentő
gyilkosság után. Mikor
még azt hitte az asszony:
ezáltal már boldogok.

Tévedés volt. Hiába
feszült meg a szeretet.
Másik világban nem lehet.
Nem javul meg semmi.
Hiába üvöltés. Vagy lágy
fohász. A háború odaát is
kemény dió. És az ember is.
Ha volt benne egy kis gonosz.
Az erősödik.

Homokot perget át az
ujjai között. Jósol és
jövőbe lát, meg vissza is.
Teóriákat gyárt. És
emlékeket. Kívülről mindent.
Mint mikor átlapoz egy albumot.