Sopotnik Zoltán

FUTÓDÉDI

Pollágh Péter A Dédi végezne
című versére

A dédi már akkor itt lakott,
mikor a lakótelep helyén még
mocsár volt. – Ez a környék
hagyománya. A dédivel együtt.

Egy zord férfival szorongató
kapcsolatban. Hol nem volt
más. Csak a szellemekhez szólnia.
Tőlük tanult meg élni. Míg a
férfi az érzéseit világító üvegekbe
fújta. – Állítólag a háború miatt.

Ember nagyságú üvegkatonák
készültek így. Egy egész sereg.
Utána sebesültek, jajveszékelő
nők, halott gyerekek. Még egy
amputáló orvos is, ahogy vicsorog.

Napos időben szikrázott tőlük
a környék. Szív- és eszmélet-
szakadásig tükrözték a rosszat.
Még a szellemeknek is bántotta
a szemét. Még azok sem tudtak
vele mit kezdeni.

Egy nap a dédi arra ébredt, hogy
nem bírja tovább. A csendet és a
tükör-sereget. Piszkavassal szétverte
az összes katonát. És a férjét, mikor
a csörömpölésre megriadt. Azóta
lélegzik a környék. És majdnem szabad.