Rába György: A GYŐZELEM

Rába György

A GYŐZELEM

Babel emlékének

Mit látott csíptetője üvegén keresztül
mikor hadteste belovagolt a bevett településre
mit látott nyergében zötykölődve az író
múlt történetek méltatója és az átélteké
a kövezeten még véres viaszfigurákat
feketére perzselődött homlokzatokon át
üres ablakszemükből összetiport rozsvetést
használt gyufaszálak glédáját volt nyírfaligetet
a paták elgurult lekváros ibrikeket roppantottak
leszakadt lábakkal kezekkel vegyest
egy fészerben csonttá aszottan makogó túlélők
a helyiség sarkában félig letakart tetem
a hadfiak nem tekintenek a páratlan számokra
a hadfiak nem tekintenek a páros számokra
ki osztott Isten helyett szerepet itt
lenyelte nyelvét a harang az énekszót a pernye
az alvégen ahol az előőrs házak elmaradoznak
fölgyújtott kazlak fényénél vizslatják a világot
és nekirugtatnak a földuzzadt folyónak
új rettenetek friss izgalmak felé

.