Mesterházi Mónika

(M.)

egy napsütötte januári padon
elmeséli megigazulását
néha rám néz hogy értem-e
mintha a törtek összeadását
mondaná válaszra nem vár
elég ha nézek és ha hülyén
nézek elmondja máshogy is
nem elég fölül összeadni
meg alul összeadni
figyelj vegyünk egy tortát
nem érdekli figyelek-e
csak hogy elmondhassa
mellesleg értem is
embertelen magányát
emberek nyűge nélkül
berendezett világát