Kiss Judit Ágnes

LAZA DIALÓG

1

Én akartam a szabadságot úgy,
laza gyeplőt, mely dísznek, hogyha van,
egyedül róni félvad tájakat,
tartani és elengedni magam.
Elég e szabadságnak öltözött
magányból! Mostantól valakinek
sajátja lenni vágyom, birtoka,
zöld pázsit, este-reggel öntözött,
erdő, gyümölcsös, kincs, amit soha
(rég vágyta bár) nem szerzett senki meg,
egy napon mégis gazdára talál.
Látod, így lettem a tied, habár
múltam van, sóhajjal telt, mint a börtön –
el már ne hagyj karodból menekülnöm.

2

Te akartad a szabadságot így.
Örökké azt lested, rabul ki ejt,
kinél van béklyó, ütni ki akar.
Én gyöngéd voltam hozzád, és direkt
lazán fogtalak, ha vezettelek.
Egyszer próbáltál volna bízni bennem!
Talán rájössz, hogy arra is van ok.
Elég a mindennapi győzködésből,
sötét lett minden, és fáradt vagyok.
Fáradt vagyok már játszani veled,
élj függetlenül, dacos önmagad
rabjaként, légy gazdátlan vadvirág,
fény, mely saját árnyától is szabad –
időm, az van még mindig várni rád.