Imreh András

LÉGGÖMBÖK HÉLIUMMAL

Gumicukorszínű csokor.
Ebéd előtt
letettük őket a plafonra.

Aztán szüret,
ha elég hosszú volt a száruk.
A kicsik néha székre álltak.

Én fejre álltam volna inkább,
hogy közelebb kerüljek,
ha a madzaghoz nem is, a léggömb lényegéhez.

Odabent
oly jámborak, olyan magukba fordulóak:
terhes lányok, csücsöri köldökükkel,

elhúzódnak a szúrós
kaktuszoktól. Ha lépcső van a házban,
felsomfordálnak a legfelső emeletre.

De kint a kertben,
mint a vérszagot kapott vérebek,
hiába is kötöztük a csuklónkra a pórázt,

éreztük, úrrá lesz rajtuk a légszomj,
a súlytalanság eufóriája,
és mi is légszomjasan fuldokoltunk,

mint egy felhőkarcoló tetején,
mert máris indultak volna zuhanni
a kék betonba.