Demény Péter

BÚCSÚ

Amikor már mindent elmondott,
mikor már leszögezte, hogy nem akar becsapni,
de talán mégis jó lenne, ha,
mikor már azzal is tisztában voltam, hogy szeretne még,
csakhogy azonban nem szeretne mégsem,
mikor már mindent értettem,
mikor már elnézést kért, hogy ki kell tennie,
de tényleg nincsen több méz és több kávé,
s neki most már tényleg menni kell,
mikor már mindketten a kabátunkért nyúltunk
és búcsúztattuk a rövid sokatígérést –
nagyot sóhajtott, és megadóan,
ahogy csak a nők tudnak sóhajtani,
mintha minden fegyvert egyszerre tennének le,
és mégse hallatszik a féktelen robaj –
karomba omlott, s elbúcsúztunk megint.