Csengery Kristóf

TISZTÁS, KABÁT, TÁSKA

Miért akarta elmesélni, mondd,
miért, az álmát, azt, amelyben én is
ott mentem mellette az erdei
úton? Vitába bonyolódtunk, erre
emlékezett, s én igazságtalan
voltam hozzá – mármint álmában. Oly
szemrehányón idézte fel a képet,
az érveket és a hanghordozást,
a csöppnyi tisztást, amelyre kiértünk,
a zöld kabátot, vállamon a táskát,
hogy szinte fájt. Ezek szerint ilyen
is van: nem jártam ott – és mégis ott
jártam. És megbántottam. De miért
mesélte el? Talán engesztelést várt?