Babiczky Tibor

MOZAIK

Tomaji Attilának

Az életünk alatt kincs hever.
A kereskedők mind a
boltok ajtajában állnak.
A kézműves kilép a
küszöbére, s dudorászva
ámul a nyirkos égen.

Összeszorul a szívem a
gondolatra: nyomot se
hagyva, minden a világon
elmúlik egyszer. De
most még tavasz jön.
S magamat látom:

nagy gyerekszemekkel
állok egy templomsárga
ház előtt. Látom a régi
utcát, a szomszéd integet.
Hallom, hogy zsong a
szökőkút. Érzem a bodza szagát.

Ez az otthonom. És újra
elcsodálkozom, hogy a
boldogság milyen
bonyolult, és hogy
mindenre hasonlít, csak
a boldogságra nem.