Falcsik Mari

ANYÁM

hisz láttam én – vagy álmodtam lehet –
a nagyanyámat nagyapám felett
ahogy rároggyan jaj szegény uram
anyám a vesztes nézi komoran
aztán a sírnál mint az özvegyek
kilép rögöt dob könnye nem pereg

késôbb a torban gazdag asztalok
fölött nagyanyám hangja átcsobog
olykor felcsuklik: az én bánatom!
az ô bánata mondja szárazon
anyám – az meg csak bólogat szegény
s mesél: hangjában olvadt sütemény