Bajtai András

AMIÉRT JÖNNEK

(1)

Kapaszkodom én is minden erőmmel,
minden nap, ezt nem titkolhatom el,
hogy egyre kétségbeesettebben
jegyzetelem az elágazásokat, a rám
leselkedő olcsó és kiszámítható
fordulatokat, hogy melyik sarkon
merre forduljak, hogy miféle nyálkás
és cuppogó élőlényeket cipelnek
sötétedés után műanyag szatyraikban
az öregek, mert látom a buszon,
a villamoson, hogy valami rugdossa,
nyomkodja a zacskók oldalát, látom,
hogy nem adja fel, valami sötét és nehezen
elfogadható, egy idegen tárgy, ahogyan
megágyaz a bőrben, egy árnyék, aki
most megszabadul a fénytől, elengedi
a világosságot; akit már nem nagyon
érdekel, hogy mi lesz, ha megint későn
kelek, mert ő már tudja, hogy úgy se kell
ma se mennem sehová, és tudja ezt
az a valami is, ott a szatyorban, amiről
már régen lemondtak, ott hagyták
felnőni és megöregedni a sarokban,
de azért néha lelocsolták vízzel,
és most fogalma sincs, hová viszik.

(2)

Mászok egyre feljebb és feljebb,
követem és felejtem a félelmet, számon
tartom az indulásokat, a tévedéseket,
és a meg nem érkezéseket, azért
dolgozom, hogy az a valami tovább
mozogjon a szatyorban, de otthon
akkor sem akarom többet hallani
azt a reszelős sóhajt, azt a csöpögésre
emlékeztető dobogást, amikor egy
bútor csak úgy magától, hirtelen feladja,
és mint egy sarokba hajított zsák,
amiből szanaszét szórták a takarmányt,
jelzés és rezzenés nélkül összecsuklik.

(3)

Ma meglátogatott egy férfi és egy nő,
sose láttam őket, de ők azt állították
magukról, hogy az apám és az anyám,
már vártam ezt a napot, tudtam,
azért jöttek el most hozzám, hogy
kiderítsék, rendesen beágyaztam-e,
hogy ellenőrizzék, mennyit ittam,
és mit ettem, tisztaság és rend vagy
kosz van-e, és hogy összehajtogattam-e
a frissen mosott ruhákat, ezért jöttek,
és tudtam, hogy most akkor megtalálják
azt a sok kacatot, amit kínkeserves
munkával összelopkodtam az évek alatt,
a WC-pumpát, az elfoszlott abroszt,
rengeteg szigorú vacsora emlékét,
a korpás parókákat a fürdőkádban
és persze a kovászos uborkák közé
dugott fényképeket a befőttesüvegben,
tudtam, hogy most megtalálnak mindent,
amit eddig rejtegettem, és amiket most
már nem titkolhatok el soha többé.