Imre Flóra

PLATONIZMUS

VI

a felületek szenvedélye
kő és virág emberi test
ráég a lélek felszínére
új s új tűzzománc réteget

képezve mégiscsak alatta
örökké ugyanaz a mag
a szépség örökös alakja
ugyanaz a lény hívogat

a csillagáról hoz a lélek
valami saját lényeget
és várva amíg visszatérhet
azt keresi testek felett

testekben azért vonzza úgy
az édes hamvas sima hús

VII

az édes hamvas sima hús
és éppen az az örök egy
az a paradigmatikus
majdnemhogy leírható test

a szenvedély ha tárgya nincs is
mint lápi fény fel-felviláglik
kivetítve pericarditis
gyanánt lappangó lángocskáit

vissza-visszahullt önmagába
a mondat hogyha amit szemlélt
csak belső látomása tárgya
s az a parázs csak akkor eszmélt

ha a lényeg egy újabb képe
föl-föllobbant a vers terébe