Szlukovényi Katalin
REGGELI FÜRDŐ
Szeretlek, és így szeretem a testet,
amit szeretsz: a forró víz alatt
ébredő bőrt, rejtett hajlatokat,
mik őrzik, ahogy őket érintetted,
s most érzik, ahogy ismét előhívja
a víz boldog tudásuk, s általad
nyer alakot a formátlan anyag,
a test sokszor exponált negatívja.
Máskülönben a test kit érdekel?
Folyton táplálni, üríteni kell.
Megőszül. Fáj. Csak a nyűg van vele.
De élvezem, ahogy életre kel,
ha benne voltál és benne leszel,
s ha szép, attól, hogy ott vagy benne te.
KÖRTÁNC
A tested édes, keserű falat:
enyém lett, ahogy magadévá tettél,
s csak az ismét kettévált pillanat
értetlenkedik: más hogy is lehetnél?
Pedig tényleg máshogy vagyunk buták:
csetlés-botlásunk esetlen bohózat,
vergődünk változó színeken át,
engedve más helyzetnek, testnek, szónak.
Most itt vagyok, s te ott; s ha itt te, ott
meg én – bár volnánk együtt, ott vagy itt,
összebékítenénk e vagy-vagyok
egymást kizáró ellentéteit,
és a két boldog test a pillanat
keserűn túl is édes gyönyörében
ismét feledné: most emel falat
vétkünkből minket kizárni az éden.
