Szlukovényi Katalin

 

REGGELI FÜRDŐ

Szeretlek, és így szeretem a testet,

amit szeretsz: a forró víz alatt

ébredő bőrt, rejtett hajlatokat,

mik őrzik, ahogy őket érintetted,

s most érzik, ahogy ismét előhívja

a víz boldog tudásuk, s általad

nyer alakot a formátlan anyag,

a test sokszor exponált negatívja.

Máskülönben a test kit érdekel?

Folyton táplálni, üríteni kell.

Megőszül. Fáj. Csak a nyűg van vele.

De élvezem, ahogy életre kel,

ha benne voltál és benne leszel,

s ha szép, attól, hogy ott vagy benne te.

KÖRTÁNC

A tested édes, keserű falat:

enyém lett, ahogy magadévá tettél,

s csak az ismét kettévált pillanat

értetlenkedik: más hogy is lehetnél?

Pedig tényleg máshogy vagyunk buták:

csetlés-botlásunk esetlen bohózat,

vergődünk változó színeken át,

engedve más helyzetnek, testnek, szónak.

Most itt vagyok, s te ott; s ha itt te, ott

meg én – bár volnánk együtt, ott vagy itt,

összebékítenénk e vagy-vagyok

egymást kizáró ellentéteit,

és a két boldog test a pillanat

keserűn túl is édes gyönyörében

ismét feledné: most emel falat

vétkünkből minket kizárni az éden.