Gergely Ágnes

 

A NYUGAT CENTENÁRIUMÁRA

Seregnyi lampion a vízen

a fényt a kő borzolja meg

csorgó malomkerékre fordul

a mozdulatlan víztömeg

pára szorong a tavirózsán

a kelyhek árnya megvakít

elnyugtatja a szél az ölyvet

és Szent Ferenc madarait

az utak lassan tekerednek

egy jósda őrzi lényüket

a hegyen szétválnak a bokrok

elindul fönn a révület

görög zsidó keresztény bánat

mindigre széttart s közrefog

a szabad szomszédság igénye

egyszer messziről felzokog

de addig bombán és szirénán

nem szól át csak az éjszaka

meg a hajnalok részegsége

egy halott inga s egy kutya

egy nagyálmú fiatalember

az Isten ujján átszakad

száz éve itt élnek közöttünk

ők mozgatják a tárgyakat