Térey János

 

FÜRDŐHELY FUTTÁBAN

A látkép vetekszik a sorrentóival;

Mégis úgy kapod a kezed a szájad elé,

Mintha hullát találtál volna. A pannon

Dombon faverandás kísértetváros.

Ideföntről a tóhoz költözött az élet,

S e vicinális Wiesbadent, e fiók-Sorrentót

Itt hagyta gondozatlanul.

Villáról villára megejtőbb

A kicsorbult akarat képe

– Bedőlt kertvendéglőkkel,

Zsúrteraszokkal –: a másolt Magyarország

Mindig elfekvőben nyújtja

A legpompásabb látványt,

Kifakultában a leggyönyörűbb.

Nagyságos július, a Zöld orgonapontja;

Mégis, a hely szelleme mit sem

Törődik a szezonnal. Durcásan telel.

Lengő ablaktábla egy lakatlan házon,

Rossz jel. Annyit tesz: haldokló.

Átmozgatja a száraz szél az avart,

Minden földre fektetett

Vitorlát megemel,

S átrendezi a nyesedék ágak rácsát.

Látod, a sétaút telis-tele

Mediterrán másolatokkal. Látni való,

A magyar lanka magához hasonítja

Az északról, délről kölcsönzött formát,

S használat közben nábobi

Gőggel kifakítja, tégláig csupaszítja:

Csak így lesz otthonos.

A másolt Magyarország

Emelkedőben olyan bájos, tékozló mindig;

Túlzásaiban a legmagyarabb;

Szorongattatásaiban érzi magát otthon,

S a válságkezelésben

Éppen ezért csapnivalóan ügyetlen.

A katlanban stadion. Félszázezer lélekre,

Úgynevezett szurkolókra méretezve.

A lelátó karéja sosem épült meg,

Mert a kezdeményezésen mindig áldás,

S a befejezésen átok ül.

Száraz szélben kavarognak a Zöld részei;

Vihar kotorja föl az aprólékot a völgyből,

Zúgó srapnelekként, átokbogarakként

Arcunkba csapódnak a tölgylevelek.

Milyen érzés? Jó. De azért meneküljünk.

 

Ha bekopogtatnánk valahová,

Krémkávébarna lambéria fogadna,

Nyikorgó csigalépcső, hamiskás mosoly.

Amíg összejártak pókerezni,

Sikamlós vicceket mesélt

A pezsgőgyáros a főpolgármester névnapján;

Az asszonyok törtfehér,

Magas nyakú ruhát viseltek,

Csak ritkán jártak úszni – messze a tó –,

S a szomszédjuk maga Huszka Jenő volt.

Erős nap. A vízről hazatérőben,

Vörös égbolt háttere előtt,

Lassan körvonalat öltött

A legelső fatornác, majd az utolsó, az övék.

Porhanyós hús illata szökött ki a szabadba,

Fanatikusan tomboltak a tücskök.

A család, vacsora előtt, szétszóródott

A szobákban, s amikor végre megeredt az eső,

Sorra kicsapódtak a barna zsaluk: levegőt végre!

A nők lámpánál még olvastak egy órácskát.

Biztonságos télikert. Finom, tömény 1910.

A nap sormetszete: másfél óránként a vonatfütty.

S mikor már félóránként volt vonat,

Mit hoztak a hatvanas évek? Paprikacsárdás nyüzsgést,

Másféle idillt. Az is nagyratörő volt,

Az a másik hiábavalóság.

Abból lett ez a mostani fürdőhely-zombi,

Abból maradt hátra a vendéglő szkeletonja:

Leleményesen Panorámának hívták

(A kilátást azóta nagyrészt benőtték a fák).

Vöröskő lábazatával, többszintes teraszával

Most nagyon is várakozásteljes.

Mielőtt eljön a megváltó dózer,

Csíkos napernyőt képzelek

A csonkán meredő vasoszlopokra;

Kapatos billentyűst a betonpódiumra.

Valahány korszakváltás vesztese,

Minden szöglet olyan, mint mustárgáztámadás után.

Az üvegszekrénykéből eltűnt

A kivilágított étlap, s nem hallani többé:

„Két Cordon Bleu rendel!…”

Mikor már nem remélünk fokozást,

A sétány alján kibelezett hotelbe botlunk,

Újrahasznosíthatatlan,

Konzerválásra se méltó,

Mégis beleborzongunk: ez a legdekadensebb.

Nyitva van. Padlóján üvegcserép,

Szétcsúszott parkettaszeletek.

Portája mögé természetesen

Jack Torrance-et ültetném,

Ha állás nélkül volna mostanában.

Fricska a hajdani jól fésült nyaralóknak,

A falon pajzán graffitik:

„Gyula jóvágású gyerek…” És így tovább.

Az elődjében bált rendeztek,

Ugye még Huszka is ott volt? Igenis,

Bált, a Sirályban!… Jól hangzik, nem?

A gördeszkapálya, mint valami törzsi kegyhely:

Aszfaltján hemzsegnek a krétarajzok.

Kaján fallosz meredez mindenhol,

Villognak szigorúnál szigorúbb, tar koponyák.

Kézen fogva követ minket egy poszthippi pár,

Egy szál fürdőruhában, ahhoz képest

Szemérmetlen csupaszon, hogy már dúl a vihar.

Nekik is tetszik az ég színe. Fürdeni mennek.

Próbál markában tartani a hely, nyugatra nem enged,

Bozóttűz idején összetorlódnak a parton

A veszteglő expresszek. Nyári gyarmat,

Senki se tudja, mikor indul a városba vonat.

Szemközt fél tucat üzemen kívüli vulkán.