Bari Károly

 

ŐSZ

Hallod-e, amit mondok, Istenem?

én beszélek,

sok évig tartó vándorlás után ismét útra készülök,

búcsúznak tőlem

a lombjukat vesztett fák,

a záporok ezüst szúrásaitól kisebesedett rétek,

a színek,

már tudnak készülődésemről

az évszakkal harcoló, vadul ordító virágok,

az emberi fogalmakkal megérinthető

valóság elhagyása

nem kiszabadulás a létezésből,

suttogják a lehullott levelek,

a végesség minek a kapuja?

hová indulok?