Tőzsér Árpád

 

NÉGYSOROSOK

Rózsa

tárul pirosan karó karján,

sorsa:

benne én Coleridge s Omar Khajjám.

Veszti

szellőben köntösét ezer éve.

Testi.

S szellemi. Zöld szár s hús a léte.

Érted?

Hol vagy, magadat túlra nyerten?

Néztek,

s ott felejtettek egy képzelt kertben.

Mondják:

a rózsa tudja jól, mi az: lenni.

Hol vagy,

ha nem enged magához szár és semmi.

Hol vagy,

hogyha a létedben nincs én régen,

szó vagy,

versmaradék egy költött égben?