Székely Szabolcs

 

DAL A FULLADÁSRÓL

 

hogy szakítás hogy nincs olyan

csak a másfajta folytatás

a benned hullámzó folyam

csak fojtás és csak fulladás

 

hogy elkezdődik nincs olyan

csak máshogyan volt ami volt

akinek benned partja van

szólít szeret és vízbe fojt

[SZERELEM SZORGOS KISVASÚT]

szerelem szorgos kisvasút

reménytelen játékvonat

bekeríti a körbeút

a kattogásnyi bokrokat

mintha csak volna hazaút

tenyérnyi domb alá a völgybe

ahol fekete alagút

nyelné magába mindörökre

de újra csak röpíti folyton

a senkiföldje tájakon

hogy új földekre folytatódjon

a mozdony húzta fájdalom

s nem érdekli hogy mindig úgy

pont úgy kanyarodnak a sínek

hol nincsen más csak körbeút

sűrű terepasztal a szíved

tavak mozdulnak fák hegyek

tornyosulnak és múlnak el

mellette áll egy kisgyerek

és szótlanul figyel