Király Odett

 

A MÁSIK SZÁJ

Csak áll és néz, szavak nélkül. A reggel

mindig így találja: kócosan, ébren.

Már nem számolja, mennyi óra telt el

azzal, hogy ő csak állt a sötétségben.

Az ablaküvegből szemébe látni:

az utcát bámulja, ehhez szokott.

Szemében rég kiégett rendőrlámpák,

végleg lekapcsolt villanyoszlopok.

A másik szájával fohászkodik

emlékei után és útnak indul

egy álomba, hogy árnyékot keressen

az éjszaka zilált halmazain túl.

LEGYEN

 

 

Ijjas Tamásnak

Legyen tojás a múlt, kötél a szív.

Csapódjon ki a testből a fehérje.

Kórházi reggeli. Pohár a tálcán.

Az ágy felett csengő, biztos elérje

Legyen nehéz fej, könnyű szánalom.

Legyen egy pont. Sírás az origóban.

Le van írva. Hogy minta kell. Belőle.

Legyen bizalma a köldökzsinórban