Ágai Ágnes

 

a2+b2=c2

 

 

Végül is persze, hogy a2+b2=c2,

és a háromszög szögeinek összege 180°.

Ez így természetes. Miért is tiltakozna?

Végül is a dolgok szépen elrendeződnek,

minden a helyére kerül,

nincs joga kétségbe vonni.

a2+b2=c2. Korábban esetleg megkérdőjelezte,

voltak kételyei, fenntartásai,

netán ellenvetései, ellenállításai,

de hát ez a múlté. Ma már elismeri,

írásba adja, hogy a2+b2=c2.

Ez a Napnál is világosabb,

bár a Nap világossága sem egyértelmű,

de hát ez más kérdés. Illetve

a kérdésnek másik oldala,

mondhatni másik vetülete.

 

Az ember végül is elfogadja,

hogy a2+b2=c2, és a háromszög szögeinek…

Ez evidens. Minden kétséget kizáróan,

noha minden kétséget

soha nem lehet kizárni.

A kizárt kétségek=
megtorpanás.

Végül is – de mikor is van végül is? –

a feladványok megoldódnak.

Az ember végül is nem hadakozik

a tételekkel. Semmivel sem hadakozik.

Persze esetleg felvetődhet benne,

hogy a2+b2=d2, de erről jelen esetben

szó sincs. Köztudott, hogy a2+b2=c2,

és amit a köz tud, az köztudott,

és el kell fogadni.

Vagyis (lásd fent): a2+b2=c2.