Magyar László András
TEOLÓGIA ÉS ZOOLÓGIA
Hitvita
Bizony van Isten – szól a bájos
Tamás* – hisz’ létünk oly szabályos:
Isten-telen nem lenne törvény,
magába nyelne káoszörvény.
De – énszerintem – mért ne lenne?
Világunk értelmünk teremti,
s mi más a rend, mint értelem?
Ezért van rend e térbe’ lenn.
Az elgondoltban benne lenni,
számunkra ez a lételem,
mi nem elgondolt: az a semmi,
s véletlen az, mit senki sem vél –
megnyugtatóbb nincs semmi ennél –
így ész-szerűn jön létre minden.
Na, szóval ez van – énszerintem.
Különben is, ha Isten volna,
efféle verset megtorolna –
ha bánná, mit egy hangya lát,
rám küldené az angyalát.
Föltámadás
Könnyen lehet, hogy földi léte fécesz
mindenkinek, s így üdvös hírt tudat
velünk, ki rajta túlvalót mutat,
de föltámadni szint’ igen nehéz lesz!
A nagy napon – rész nem kötődve részhez –
hazátlan leng a tiszta öntudat,
mely milliárd részecske közt kutat,
hogy ekképp jusson újra test-egészhez,
s mivel világunk összes ősatomja
testek sorának szolgált lét-tokul,
oly lesz keletje minden én-gerezdnek,
hogy rajt’ a lelkek folyvást összevesznek
– bűnös fajunk még ekkor sem okul –
és egy a mást a semmiségbe nyomja.
Pávián
Szamárnak próbál állni, ám
kudarcot vall a pávián.
Ne gúnyolódj e párián:
a sorsa múlott pár ián.
Mustela herminea Linnaei
Formai jegyek alapján
szedte létünk rendbe Linné,
így lett Systemája lapján
pár bundás lény hermelinné.
Egyszerű a hermelin-lét,
ám, azóta – bár csak esznek,
nem olvasnak, pláne Linnét –
mindaz, akit így neveznek
ösztönösen menne innét.
Pingvin
Addig jó a pingvineknek,
amíg egy se mondja „mek-mek”,
merné csak a becstelenje,
azon nyomban kecske lenne!
Hal
Lennék illó halcsapattá,
tűnővé, ha harcsa csap rá,
ezer részre hullna énem,
pusztulhatna mind, csak én nem.
Enyészvén a sötét árnyék,
eggyé ismét összeállnék,
napsütött, sekély vizekben
adatnék magamra lelnem.
