Magyar László András

 

TEOLÓGIA ÉS ZOOLÓGIA

 

Hitvita

Bizony van Isten – szól a bájos

Tamás* – hisz’ létünk oly szabályos:

Isten-telen nem lenne törvény,

magába nyelne káoszörvény.

 

De – énszerintem – mért ne lenne?

 

Világunk értelmünk teremti,

s mi más a rend, mint értelem?

Ezért van rend e térbe’ lenn.

Az elgondoltban benne lenni,

számunkra ez a lételem,

mi nem elgondolt: az a semmi,

s véletlen az, mit senki sem vél –

megnyugtatóbb nincs semmi ennél –

így ész-szerűn jön létre minden.

 

Na, szóval ez van – énszerintem.

 

Különben is, ha Isten volna,

efféle verset megtorolna –

ha bánná, mit egy hangya lát,

rám küldené az angyalát.

 

 

Föltámadás

Könnyen lehet, hogy földi léte fécesz

mindenkinek, s így üdvös hírt tudat

velünk, ki rajta túlvalót mutat,

de föltámadni szint’ igen nehéz lesz!

 

A nagy napon – rész nem kötődve részhez –

hazátlan leng a tiszta öntudat,

mely milliárd részecske közt kutat,

hogy ekképp jusson újra test-egészhez,

 

s mivel világunk összes ősatomja

testek sorának szolgált lét-tokul,

oly lesz keletje minden én-gerezdnek,

 

hogy rajt’ a lelkek folyvást összevesznek

– bűnös fajunk még ekkor sem okul –

és egy a mást a semmiségbe nyomja.

 

 

Pávián

Szamárnak próbál állni, ám

kudarcot vall a pávián.

Ne gúnyolódj e párián:

a sorsa múlott pár ián.

 

 

Mustela herminea Linnaei

Formai jegyek alapján

szedte létünk rendbe Linné,

így lett Systemája lapján

pár bundás lény hermelinné.

Egyszerű a hermelin-lét,

ám, azóta – bár csak esznek,

nem olvasnak, pláne Linnét –

mindaz, akit így neveznek

ösztönösen menne innét.

 

 

Pingvin

Addig jó a pingvineknek,

amíg egy se mondja „mek-mek”,

merné csak a becstelenje,

azon nyomban kecske lenne!

 

 

Hal

Lennék illó halcsapattá,

tűnővé, ha harcsa csap rá,

ezer részre hullna énem,

pusztulhatna mind, csak én nem.

Enyészvén a sötét árnyék,

eggyé ismét összeállnék,

napsütött, sekély vizekben

adatnék magamra lelnem.