Kiss Judit Ágnes
KARMA
Lehet, hogy ez már egy másik élet,
Csak még nem vettük észre,
A hétköznapok abroncsai
Már nem tartottak össze.
A bomló testből néhány atom
Majd újraszerveződik,
Macskából madár lesz, kutyából hal,
És képzelheted a többit.
Különös reinkarnációk,
Ciki, hogy ide születtünk,
Tuti, hogy ez már egy másik élet,
Fura, hogy észre se vettük.
Idegen arcok, alterált végzet,
Hol van a régi, a másik?
Jó volna bármit fölismerni,
Rohanunk háztól házig.
Ellenséges az idő, a tér, de
Nincs hová hazamenni,
Bőrizomtömlőjén már lassan
Araszol felénk a semmi.
Odafönn elszúrták, úgy tűnik,
De lényeg, hogy jó volt a szándék,
Biztos, hogy ez már egy másik élet,
De talán ez is ajándék.
ELV-VEZÉRLÉS
„Az elv olyan, mint a fing. Az ember egy darabig
tartja-tartja, aztán úgyis elengedi.”
Volt nekem is hajdan pár úgymond vezérlő elvem,
sajnos a legszebbeket egy nap elpókereztem.
Csak egy maradt meg végül, az meg eléggé gyenge,
ha bajban voltam, mégis megkapaszkodtam benne.
Anno tán Epikurosz tudott hasonlót szülni,
hogy ne okozz fájdalmat, ha el lehet kerülni.
Ezt tartom azóta is, vagy inkább ő tart engem,
de hogyha szükség lesz rá, majd ezt is eleresztem.
Akkor minden szél felkap, mint tört kórót a kertben,
bárhova sodor, mégis tudom, hogy mit kell tennem.
Az én vezérem most már bensőmből távvezérel –
magamon kívül vagyok az utóbbi húsz évben.
VILLANELLA
mint a csárdásban egy jobbra egy balra
mindig ugyanazt a figurát járom
keresek rímet mindig ugyanarra
míg körbe-körbe pörgök egymagamba
felhúzhatós baba most reklámáron
mint a csárdásban egy jobbra egy balra
vezet a vers s elgáncsol készakarva
minden éjszaka visszatérő álom
rímet keresni mindig ugyanarra
de cséplem a szót, lábam alatt szalma
orromban karika, nyakamban járom
mint a csárdásban egy jobbra egy balra
néha véletlen találok új hangra,
mint mikor mellényúlok a gitáron,
rímet keresek mindig ugyanarra
lepke a gertyafénytől megzavarva
billegek egyensúlytalan egy lábon
mint a csárdásban egy jobbra egy balra
keresek rímet mindig ugyanarra
