Kiss Judit Ágnes

 

KARMA

 

 

Lehet, hogy ez már egy másik élet,

Csak még nem vettük észre,

A hétköznapok abroncsai

Már nem tartottak össze.

 

A bomló testből néhány atom

Majd újraszerveződik,

Macskából madár lesz, kutyából hal,

És képzelheted a többit.

 

Különös reinkarnációk,

Ciki, hogy ide születtünk,

Tuti, hogy ez már egy másik élet,

Fura, hogy észre se vettük.

 

Idegen arcok, alterált végzet,

Hol van a régi, a másik?

Jó volna bármit fölismerni,

Rohanunk háztól házig.

 

Ellenséges az idő, a tér, de

Nincs hová hazamenni,

Bőrizomtömlőjén már lassan

Araszol felénk a semmi.

 

Odafönn elszúrták, úgy tűnik,

De lényeg, hogy jó volt a szándék,

Biztos, hogy ez már egy másik élet,

De talán ez is ajándék.

 

 

 

 


ELV-VEZÉRLÉS

 

 

„Az elv olyan, mint a fing. Az ember egy darabig

tartja-tartja, aztán úgyis elengedi.”

 

Volt nekem is hajdan pár úgymond vezérlő elvem,

sajnos a legszebbeket egy nap elpókereztem.

 

Csak egy maradt meg végül, az meg eléggé gyenge,

ha bajban voltam, mégis megkapaszkodtam benne.

 

Anno tán Epikurosz tudott hasonlót szülni,

hogy ne okozz fájdalmat, ha el lehet kerülni.

 

Ezt tartom azóta is, vagy inkább ő tart engem,

de hogyha szükség lesz rá, majd ezt is eleresztem.

 

Akkor minden szél felkap, mint tört kórót a kertben,

bárhova sodor, mégis tudom, hogy mit kell tennem.

 

Az én vezérem most már bensőmből távvezérel –

magamon kívül vagyok az utóbbi húsz évben.

 

 

 

 

VILLANELLA

 

 

mint a csárdásban egy jobbra egy balra

mindig ugyanazt a figurát járom

keresek rímet mindig ugyanarra

 

míg körbe-körbe pörgök egymagamba

felhúzhatós baba most reklámáron

mint a csárdásban egy jobbra egy balra

 

vezet a vers s elgáncsol készakarva

minden éjszaka visszatérő álom

rímet keresni mindig ugyanarra

 

de cséplem a szót, lábam alatt szalma

orromban karika, nyakamban járom

mint a csárdásban egy jobbra egy balra

 

néha véletlen találok új hangra,

mint mikor mellényúlok a gitáron,

rímet keresek mindig ugyanarra

 

lepke a gertyafénytől megzavarva

billegek egyensúlytalan egy lábon

mint a csárdásban egy jobbra egy balra

keresek rímet mindig ugyanarra