Bajtai András

 

A KISLÁNY

 

Egy kislány jön mellettem mindig, amikor

bevásárolni megyek. Beteg lehet, mert

hámlik a bőre, és apró, fekete kiütések

vannak az arcán. Nem tudom, mi baja,

de elkísér mindig, és én fogom a kezét.

Néha egy cserebogár bújik elő a zsebéből,

néha meg, mint egy madár, csak felrikolt,

és én dobnám is el rögtön a szatyromat.

Sokszor érzem úgy, mintha egyedül én

tartanám őt életben azzal, hogy vásárolni

járok. Mert különben senki sem veszi észre,

nekem viszont elég csak kilépnem a házból,

és azonnal meglátom, még be sem csukódott

mögöttem az ajtó, de ő már ott áll előttem,

hirtelen, mint egy villanyoszlop, és nem

értem, miért van ez, de ránézek, és abban

a pillanatban mintha mindent tudnék róla, csak

azt nem, hogy az apja vagyok-e, vagy a fia.