Rába György

 

HOMMAGE

Tiszteltem minthogy mindig benne volt

lelkemben csontjaimban izmaimban

többletsúlyú évek alatt s utánuk

süvegelnem őt életfogytomiglan

pedig tapasztalhattam olykor-olykor

hibázik hiszen esendő csak ember

s eszembe járt nem lehetek különb

nincsen jogom ránézni görbe szemmel

csüggtem rajta mert mondataiban

föl-fölizzó avartüzek lobogtak

forradalmak s jussként sírmécsesek

őrlángul éltető zsarátnokoknak

s elmetornája útvesztőiben

a szófűző ezernyi lelemények

a balszerencsésnek az eszmetársnak

hajlékot ágyaztak meg menedéket

még zöld lényemben a próbálkozót

értette becsülte s határkísértő

tettemért a fölbujtó ifjúságot

okolva védelmébe vett az ősz fő

kérdem hány apja van egy férfinak

fogyatkozóban már a példa mára

ha most deres fejére gondolok

elfátyolozza szememet a hála

KÁVÉHÁZBAN

Itt jól ismernek engem

belépek a telt pincérnő rám köszön

régen láttuk nem is tudom mikor

szóhoz sem jutok meghalt már egy éve

vasárnapi beszélgetőtársam barátom

kéretlen máris asztalomra téve

a forró fekete tej kísérete nélkül

egy percem se marad meditálnom

hajdani kollégám nyomban betoppan

miről csevegjünk gondoltam titokban

témánk egy sincs lelkes javaslatára

nem bökhettem ki rátérhetünk akár

időjárásra s ami rosszabb politikára

s a szomszéd székről a jelenlevő

eltűnik és megképzik régi-régi

pályatársam újra hallom dicsérni

Stefan Georgét kit sose szerettem

ungorkodnék is szívem szerint vele menten

amikor elködlik téren túli alakja

s gyomrom forgatja a sok vezércikkszöveg

inkább a költőt azt a nemszeretem németet

magasztalná az aki csak volt órahosszat

a cigarettafüst is torkomat kaparja

terjeng az együttlét antikalandja

megidézném az elenyészett cimborát

bizony idegesített szplínje hébe-hóba

jólesnék most zokszava legalább

eszembe ötlik hogy irígykedtem a díva

erdei tó mellé horgászni költözött

de mintha fülembe ma halak raja rína

csak zörög rám az eleven vezércikk

szellemi haspók közhellyel nem elégszik

és nem lehet ripsz-ropsz fölkerekednem

a kávézóban jól ismernek engem