Miklya Zsolt

 

VILÁG BOZONTJÁN

„Futna szét minden, ez a vers is”

(Csoóri Sándor)

Fut, na szép, minden, ez a perc is,

mikor az egér klikkel a versre,

s beúszik Marc Chagall szakállán

világbozontos regimentje.

Legelöl úsz a hentes meg a pék,

s a polgármester egy habostortán,

s az élbolytól kissé lemaradva

Sándor, ki tornyot hisz az orrán.

Billeg kicsit, de egyensúlyban

tartja a toronysüveg meg az óra,

ami egy kicsit félrecsapva,

félresrófolva virradóra.

S ha már szép, ahogy a klikkel

világ bozontján úszik e vers is,

futna szét vele minden percben

akár egy egérregiment is.

 

 

 

 

 

ARCÁT MOSNÁ


„zuhanj le, víz, mint a bocsánat”

(Nemes Nagy Ágnes)

Száraz vihar. Porban füröszti

barázdált arcát az est.

Szomjas villám nyújtózik hiába,

hűvösre vágyó szikratest.

Megcsúnyul minden. Alig-időnk

dűlő utak raszterén lapul.

Választanád szét eszelősen

mi lehet fönt, mi lehet alul.

Kenyérre vaj, vajra méz, vagy

fordítva, mézre vaj, vajra kenyér.

A képről valakit levágtak, régen.

Az olló azóta válladig ér.

Hiába nincs, ha mégis várod.

Száraz arcát mosná az est.

Vörös szemében tűnt bocsánat

vizére szomjas szikratest.