Horváth Elemér

HITETLENÜL

 

időnként úgy tűnik ez a világ

– háború éhínség járvány dacára is –

a lehetségesek legjobbika

és a voltaire-i pangloss-logika

amire épül nem csak nem hamis

tudományosabb mint a haladás

délibábja     vagyunk ami vagyunk

javíthatatlan hobbesi szörnyeteg

természetesen korrupt elvakult

ha éppen akarod bűnbe esett

per definitionem emberek

s úgy szabadok hogy nem szükségesek

megpróbálom elhitetni veled

és ha nem megy levágom a fejed

 

 

 

 

RENDÜLETLENÜL

 

„shall I be slain or utter the formula

of islam? utter the formula and live”

(majmonidesz)

 

sehonnai bitang ember

kinek drágább rongy élete

mint a haza becsülete

 

nem éppen rongy de hogyha mégis az

drágább mivel egyetlenegy

 

ezt akkor is nyugodtan mondanám

ha éppenséggel akadna hazám

vagy az ami annak neveztetik

vergíliustól komrád leninig

de nincs csak ez a nagy odisszea

ember aki csak vándorol haza

és szüntelenül onnan menekül

s nem érkezik meg soha sehova

de azt hűen és rendületlenül

 

 

 

 

KIEGYEZÉS UTÁN

 

a kommunizmus véget ért

s minden maradt a régiben

kapitalista szocdemek

uralnak földet és eget

a nép szavaz s nyugatra megy

munka után     nesze neked

munkásfiú munkásleány

dühöng a plutokrácia

az úrhatnám értelmiségiek

burke-öt olvasnak marx helyett

falu és város népe fogy

nem átmeneti állapot

ezeréves és megszokott

élt amíg élt s ahogy tudott

s meghalt nyugatra távozott

 

 

 

 

MEGALIT

 

 

ex turcia non est redemptio

amerikából sem

kivéve azoknak akik

megtalálták amerikájukat

született odüsszeuszok

reggel a rábaköz este fényes andrássy út

pista párisban pilinszky-ittasan

gézuka ahogy megfordult a nők után

jóska reverdyvel laci a whitneyben

befejezte budapest ostromát

most már mindörökre tartani fog

mint a hiábavalóság kórusai

ezen a tündér   tündér földtekén

áldott fiúk hol ténferegtek huncutok?