Tandori Dezső
A VÉGSŐ FORMASÁG
Búcsú „az olvasótól” Gottfried Benn útján
Van, mert lennie kell?
Lennie kell, mert van?
Létezést érdemel,
ami már „valahogyan”?
Nem neked nem akarom,
annyi sincs, hogy te amott.
Nem az, hogy válaszom
a tőled-elmaradott,
elmaradt. Nem örökké,
de túl sokszor, túl soká.
A végső formaság ekképp
alakot át
neked ad, nélkülemmel,
mely ugyanígy nélküled.
Ami hiányom, ezzel
lesz nekem: fölösleged.
S akkor, érzék vagy ész tény,
nem érzékelhető.
Alján, fenn, minden szélén:
NEM KELLESZ, ez a fal s a tető.
EGY BABITS–VAS VÁLTOZAT
Már nem akarok senkinek semmit mondani.
Mert nem akarnék semmitmondani.
És nem tudok már mindentmondani.
