Tandori Dezső

A VÉGSŐ FORMASÁG

Búcsú „az olvasótól” Gottfried Benn útján

 

 

Van, mert lennie kell?

Lennie kell, mert van?

Létezést érdemel,

ami már „valahogyan”?

 

Nem neked nem akarom,

annyi sincs, hogy te amott.

Nem az, hogy válaszom

a tőled-elmaradott,

 

elmaradt. Nem örökké,

de túl sokszor, túl soká.

A végső formaság ekképp

alakot át

 

neked ad, nélkülemmel,

mely ugyanígy nélküled.

Ami hiányom, ezzel

lesz nekem: fölösleged.

 

S akkor, érzék vagy ész tény,

nem érzékelhető.

Alján, fenn, minden szélén:

NEM KELLESZ, ez a fal s a tető.

 

 

EGY BABITS–VAS VÁLTOZAT

 

Már nem akarok senkinek semmit mondani.

Mert nem akarnék semmitmondani.

És nem tudok már mindentmondani.