Határ Győző

 

SZÓMÁMOR

 

az öregember az utcasarkon

a keresztezésnél: áll csak áll

neki az alkony nem tiszapalkony

és oly tök-mindegegy ha vindagál

 

jó öreg! elnézi mert számon tartja

a járókelőség hogy hány főre rúg

de dög-rondácska mind üsse partja

egy se szeráfi szép senem kerúb

 

zöldről a vörös fény zavarodottan

hol emerre vált hol amarra vált

ő bízik őrangyalában és a botban

szar világ: minek? még egy kravált?

 

csudamód átér legott beáll a sorba

de lóca? pad? támaszték után kutat

mögötte összezárul az embercsorda:

viszi vagináját-valagát – farkukat

 

indulni? hová? oly életcéltalan

de új kőjárdán óvatosan tapod

merre? hol mi még amúgy amarra van:

zsákutca – ásító limlom holnapok

 

még a rágondolást is elodázza

s mint négy lábára sánta ló – üget

felárad benne a nyelv oktondi láza

és szómámorban igéket öblöget

 

 

 

 

KEREKES KOSÁR

 

az utcámat nagy-utcahosszat

taposom mint a dágványt

nem nyújtok valami emelő

lélekemelő látványt

 

ha dörög ha esik havazik

ha fúj fröcsög ha sár van

kocog utánam a bevásárlás

egy Fonatos Kosárban

 

kereke kajlán nyikorog

kenőolajért epekedve

de gazdája mind csak morog

s nincs semmihez se kedve

 

a vásárlás maga egyszemélyes

alighogy belépek máris

a kínálatból elegem van:

reggeli ebéd frugális

 

mellettem fut a fiatalság

lehagy soványa kövérje

de se ideje se ingerenciája

hogy nyilat a teknőccel összemérje

 

fölöttem égfekete felhő

életseb: rág mint a rongyon

– bárhova lépsz vén tekergő

felhőd feketéje agyonnyom –

 

még megtapos a Fekete Ökör

mond Anyám megkergetetten

s kiitta mérgét – így maradtunk

beteg Asszonyommal ketten

 

messze kapu magas kerítés

sok-sok az hegymenetnek

a College nyája rámnyerít és

csúfolnak rámnevetnek

 

jobb mikor meg se látnak

lótnak s nem vesznek észre

jobb: fittyet hányni a világnak

s legyinteni a Nagy Egészre

 

buggyant könnyek közt vigyorgok

rá: majd száz év lobban elébem

pereg a kép: én forgok-nyikorgok

Fonatos Kosár kajla kerekében

 

 

ELRENDELTETIK

 

Abban az esetben, hogyha az említett manőver alkalmával többen életüket vesztenék, a felelősséget semmi esetre sem szabad a Kincstárra hárítani, mert ez lejárathatná Őfelsége tekintélyét az alattvalók körében, és rossz vért szülne az Egyházon belül is – ami semmiképp sem kívánatos.

De-ellenben és ezzel szemben, ámbátorságossággal és mindazonáltal, a papság, a főpapság és a fő-fő papság érdekében és üdvére-javára, szerte e nagy-érdemű Birodalomban elrendeltetik, hogy ezentúl vasalatlan nadrágszárral a templomban megjelenni fővesztés terhe mellett eltiltatik. Aki a tilalmat nem venné figyelembe és kihágó szándékkal packázni találna a Főhatalommal, arra ezer pandúr fog ezer pandúrsújtással a megcsupaszított fenekére rásújtani; a sújtások, respektíve suhintások számát az Államtanács és a Kamarilla együttes zárt ülésen fogja meghatározni, ill. a Nagytekintetű Döntvénytárból kiókumlálni. A fellebbezésnek az ítélet ellen és minden ilyen-irányú idétlenségnek a Semmítőszék csupán Bornyú-nyúzó Pénteken adhat helyet – ha és amennyiben e helyadásnak az Uralkodó helyet ad.