Dobos Krisztina

AKI A KÓRHÁZKERTBEN LAKOTT

Naphosszat az üres, száraz

szökőkút mellett üldögélt,

egy törött kék padon.

Néha felállt,

járkálni kezdett a bölcs

sokat látott, lepusztult fák között,

fel-alá mint egy várakozó.

Avart és havat rugdosott.

Majd lehajolt a kavicsért

amivel jelezni fog az ablakon

ha menni kell.

És virradatkor a farkasfényben

még mindig felfelé

az éberek felé nézett.

Azzal a különös tekintettel

melyhez képtelenség

hozzárendelni egy arcot.

HÓNAPOK MADARAI

Az égen átvág huszonnégy madár.

Dél felől jönnek, északra tartanak.

Hónuk alól Afrika vörös homokja

hull a hóra.

(valahol cseng-bong üt valami óra)

Huszonnégy madár vág át az égen.

Valaki néz utánuk fehéren.

Övében kulcs haján deres virágok.

Ahogy fogy a nap úgy teljesedik az átok.