Imre Flóra

LASSAN MEGÖREGSZIK

 

Az ember lassan megöregszik,

A jövőnél már fontosabb a múlt.

Nem jön felénk, ami előttünk fekszik,

Csak könyörtelen elmarad az út.

 

Ha sötét is, nem félünk a jövőtől.

Nem is sötét, üres. A szerelem

Többé már nem követelőző,

Gyöngéd csupán. Fut velünk a jelen.

 

Vagyunk, nézünk, de minket nem lát senki.

A szerelem is néz csak, nem remél.

Az úton egyedül kell végigmenni.

Visszahúzódik minden, ami él.

 

A szerelem komor, kék mélyút.

Nem lángol már. De fájni még tud.