Horváth Elemér

ABSZURDITÁSOK

 

dafnét meztelenül talpig virágban

azért mert egyszer fiatalon láttam

napozni egy kisalföldi határban

smaragd öbölben indigó esőt

azért mivel őbenne bőrig áztam

pálfordulást rémülten-boldogan

akkor is hogyha epileptikus roham

a láthatárt a vasfüggöny előtt

akkor is hogyha nem visz sehova

senki földjét mivel nem ithaka

főnixet turulmadárt a hanságban

trópusokat ahol halálra fáztam

esőköpenyt és szovjet félcipőt

tertulliánt mivel nem hihetőbb

 

 

 

 

AZ INTERMEZZO

 

a világ fiatal volt valaha

antik virágban istennő lakott

s esőcsepptől hópehelyig az út

elbűvölő odisszea

csornától firenzéig new yorkig

édes csavargás hazulról haza

amig istenek engedik amig

úgy döntenek határozataik

hogy por lehetekmaradok

por ami voltam por ami vagyok

élvezem a fátum agyarait

a determinált autonómiát

örökké változnak a csillagok

 

 

 

SPLEEN

 

elsüllyedni valami buddhizmusban

fölvilágosult végtelen üres

s valamiképp érthetően nyugodt

mint tengerparti kagylóban a hang

mely valaha szférák zenéje volt

verset írni az elmúlásról

és tudni hogy nem rád vonatkozik

az archaikus görög semmiség ahol

a végzet és a szabadság honol

örök kör agora orákulum

pólisz pantheon és megint

a nagy achillesz és odisszeusz

rábaköz elíziumi mezők

a nirvánába indulás előtt

 

 

 

 

REGGELI TEÁZÁS CARLÁVAL

 

nézd hihetetlenül öreg vagyok

s azon mérem le idős koromat

hogy egyre kevesebb amit tudok

s amit hiszek maradtak a

biológia tényei a szex

az eledel és a kiváncsiság

– igen talán genetikus ez is –

hogy hogy néz ki ma reggel a világ

szeretkezünk és együtt tusolunk

együtt olvassuk az újságokat

szörpöljük a kínai gyógyteát

s egy napi hír kapcsán megvitatjuk

manicheus maradt-e ágoston

divatba jön-e újra condorcet?