Kántor Péter

TRÓJA-VARIÁCIÓK


 

alatta a napnak, a csillagos égnek,

minden város közt, mit laknak a földi halandók,

szívem a szent Tróját mindig legtöbbre becsülte


 

1. Borszinü tengeren


 

Sokat töprengtél rajta, hogy vajon

azt a görögöt, aki állítólag

mindnyájunk mintaképe, az ithakait

ha viszolyogva nézed, a csodás

étvágyát, eszét, a célratörését,

mi lesz akkor veled? Mire viszed?

Lehet-e finnyáskodni? Szabad-e?


 

Tanulj tőle mégis, akármi áron?

A szélirányt becsüld, sose csepüld?

Legyél hasznos, az majd hasznodra válik?

Csak vállalkozz tovább, s ne ásítozz,

ha mindig minden ismétli magát?

Minden ismétlésben van ismételhetetlen!

Csak egyszer élünk – tudta a görög.


 

Egyszer. Csak egyszer élünk – hisz tudod.

Ülsz a hajóban, fogod a lapátot,

fenn a magasban madárraj evez.

Trója felé szállnak a madarak,

a történet fonala oda visz –

vagy letérsz róla, vagy Trója alá mész.

Úgy zihálsz, mintha máris ama ló hasában.


 


 

2. Trója


 

Hadd produkálja magát – ez a dolga!

Csak tessék!… De te nem dőlsz be neki!

Érdeklődve nézted a terepet.

Kezdted kiszótárazni, bebiflázni az arcát,

a hajlatait, a szögleteit –

sehogy se akart összeállni a sok kis részlet,

akár egy ismeretlen nyelvű bonyolult szöveg.

Vajon miről szólhat? – furdalt a kíváncsiság.

S ahogy az ismeretben haladva előre,

különös szeszélyeit ámulva striguláztad,

egyszer csak rádöbbentél: függsz ezektől,

mint medve az orrába fűzött aranyos karikától.

Hú, hogy összeráncolta a meglepetés a homlokodat!

Hogy dührohamot kapsz és tajtékzol időnként,

vagy hogy elkedvetlenedsz, sőt meg is rémülsz,

ez érthető volt. Na de a többi?

Levágni mind egy szálig a trósz bagázst!

És mintha sose lett volna, elfelejteni Tróját!

De nem felejtetted el, épp ellenkezőleg.

Beleköltözött a szívedbe a dúvad vágyakozás,

és a vágyakozással egyszersmind a lassú halál is.

Fordultál volna vissza haza! De már

úgy jártál-keltél benne, mint birtokán a gazda,

ki szolga is egyben, s jószág is: etetik-itatják.

Úgy jártál-keltél, görbén fölfele nézve,

ma gondjaid gondnoka, holnapután tücsök árnya,

egyszer kínba merülve, máskor szerelembe vegyülve,

hol csak bámulva a partról a víz szélén a kacsákat.

Ez hát Trója; ide igyekeztél fürge hajódon.

Arcát megfesti a hold, felolvad a déli verőben,

bevilágítja a szurokfényű szomorúság,

arca kiszögezve a fára, kiragasztva, kivetítve a falra,

letakarja az éj rászakadó nagy lobogója.


 


 

3. Gesztenye koppan


 

Ahogy szürkéből kékre vált az ég,

megrészegülsz az őszi napsugártól,

fecsegsz, elbűvöl minden semmiség,

vigyázz! vigyázz! – de nem vigyázol.

Gesztenye koppan, csattan, mint a csók,

miért, miért ne hinnél a szemednek?

Álmokat szövögetsz, te csodapók,

intesz az integető leveleknek.

Könnyen, gyanútlanul lebegsz az út porán át,

s egyszer csak hallod a füledben azt a szörnyű lármát.


 

Tűz van, omlik alá Priamosz meredek falu vára.


 


 


4. Trója vagy semmi


 

Trója vagy semmi! – mindenki így kezdte,

legalábbis ezt mondogatták,

amikor összegyűltek a hajók Trója alatt,

és kezdetét vette az éber álmodozás.

Aztán elfelejtették Tróját. Mi az a Trója?

Elfelejtettek sorjában mindent,

vagy majdnem mindent,

aminek köze lehet Trójához.

Üres blabla lett Trója,

ahogy egymás nyakára hágtak a napok, az évek.

Te is kifáradtál. Trója apránként, darabokban

rágós hús volt, megfeküdte a gyomrod.

Ittad a fröccsöket és ittad a nehéz vörösborokat rá,

és a szemed véreresen meredt a sötétbe.

Valahol Trója fényei pislákoltak.


 


 

5. Trójáról nem esett szó


 

Amikor Trójából Spártába visszatértek,

vissza haza, ő meg a férje,

nem esett köztük szó Trójáról, soha többé.

De az ágyban,

ott lehetett nyögni, szabad volt.

Szép volt Trója? – Igen.

Jó volt Trója? – Igen.

És még? Még kéne Trója? – Igen.

Nincs és nem is lesz Trójának soha párja?

De Trója levágva, megsütve a nyárson,

Trója feldarabolva, üszök, hamu Trója.

Igen. Igen. Igen.

De Trójáról többé nem esett szó.


 


 

6. Trója, a szomszéd


 

Csak ide megyek a szomszédba – mondod,

és eltelik kilenc év, eltelik sok,

és nem jössz vissza többé, nem találnak,

és nem találod te se magadat.


 

Elnyelte Trója – mondják majd a társak,

így járnak – mondják –, akik nem vigyáznak,

és bólogatnak és mennek tovább,

csak ide a szomszédba, soha messzebb.


 


 

7. Mint délibáb ragyog


 

Ismered ezt a réges-régi drámát…

Bármerre indulsz, mindig Trója vár rád:

Mint délibáb ragyog a messzeségben,

vagy saját ablakodból integet feléd,

s hiába tiltakozol, hogy nem és nem,

s hiába, ha az istenek is vigyáznak,

mindenki odaadja végül mindenét –

akháj a trójainak, trójai az akhájnak.