Tatár Sándor

A „HOMO SAPIENS” ÉS A „LUTRI” CÍMSZAVAK ÖSSZEVONÁSA HELY- ÉS IDŐTAKARÉKOS LEXIKONBAN


Fortuna okosan üljön
terajtad…


Az embereket, ha nem jön be a dolog, úgy eldobni,

mint a nyeretlen sorsjegyeket, bajos. Az emberek ilyenkor

„méltatlankodni” szoktak: jelenetet szoktak rendezni,

érzelmileg zsarolnak, vad gyűlölködésbe csapnak át,

bosszút esküsznek,* s az a minimum, hogy azt állítják: ők 

dobták el a másikat, dehogy a másik őket!! Macera macerát ér – brrr!

Nemigen jók az emberek sorsjegynek (hogy finoman

fejezzem ki magam). Megkockáztatnám: nem tanácsos őket

sorsjegyként használni.** – Ámbár a kaparás, illetőleg valamely

kaparással rokon mozdulatsor – ez egyeseket talán meglep – nem fajta-

idegen bánásmód: ugyan sem betűk, sem számok,

sem semmilyen ábra nem fog előtűnni (régen rossz lenne, ha…!),

a megfelelő testtájon eszközölt, mértéktartó vakarászást

mindazonáltal élveteg kurrogással, röfögéssel vagy nyögdécseléssel

honorálják. S mégis: mégse. Nem, nem valók sorsjegynek.

Jóllehet az is előfordulhat, hogy (tartósan ugyan viszonylag ritkán)

boldogok vagyunk a húzásunkkal. Ilyenkor úgy érezzük,

a főnyereményt ütöttük meg.

Ez az ún. látszat.