Határ Győző

ELMEHÁBOR


 

csészédből a kávé kiloccsan

elnézem a kezed remegését:

így illant el izom- és szellemerő –

elmédből az épség és a szépség

lesznek majd akik emlékeikből

akik szívükből számkivetnek

ne törődj vele hogy elborult:

elborult elmével is szeretlek


 

mert én ma is: úgy tartogatlak

aki nekem te mindig is voltál

élő klenódium – felnyílóban

a szentségtartó szárnyasoltár

szerelemnek fél évszázada

egyenként-édes ötven éve

te a rettegett kirekesztésnek

elejtésnek nem leszel kitéve


 

nekem így is: vagy aki voltál

emlékeimben ki betölti vágyam

még az Elfekvő ágybörtönében

is: bilincsbe verve a vaságyon

tán elképzeled: vagy – élsz mozogsz

álmodban régi táncodat lejted

de nyomban vak csend a telefonban:

mi volt mikor volt elfelejted


 

az őzet ízenként így falja fel

az óriáskígyó elmehábor

a szürke kéreg borulatán át a

múlt tenger gyertyája nem világol

lesznek majd akik emlékeikből

akik szívükből számkivetnek

ne törődj vele hogy elborult:

elborult elmével is szeretlek