Horváth Elemér
AZ OBSITOS
de akik ott hagyták a fogukat
nem voltak szeleburdi gyerekek
csak kiábrándult elkeseredett
idealisták a realitás
rosszabbnak tűnt mint a nemlétezés
golyó vagy kötél által
mindegybűnhődik vagy hősi halált hal
ma már csak hideg ikon mindegyik
vagy nevesincs érzéketlen adat
az élőnekki siratja magát
s bár feledékeny még emlékezik
new yorkban londonban vagy budapesten
és néhány percre jelene a múltja
eltűnődöm a téli esten
szerencsém volt útfélre estem
AZ EMIGRÁNS
56-ból(szeleburdi gyerek)
firenze lett
fiatal józanságom hogy megyek
toronyiránt már maga is csoda
megborzongat hogy mi lett volna ha
vállalom a következményeket
s nem hősiesen csupán naivan
a szeretteimre bízom magam
mint előttem s utánam annyian
és maradok hogy kivégezzenek
vagyzsarolással beszervezzenek
s egy életen át folyton hazudok
akkor is ha csak nekem nem titok
kinek lenne ma könnyebb s kinek nehezebb?
2 PANNONHALMI SRÁC
gábor pál filmrendező emlékére
elemér együtt vitorlázunk majd
tisztesen megőszült öregurak
mondta szokásos optimizmussal
washingtonban new yorkban vagy budán
már nem emlékszem hol 2 pannonhalmi srác
évekkel a forradalom után
nem érte meg a felszabadulást
de legfőbb erkölcsi feladatát
(lásd majmonidesz intelmét tanács
a tanácstalanoknak – releváns)
teljesítette életben maradt
akárhogyan is többé már soha
nem vitorlázunk a balatonon
2 öregúr 2 pannonhalmi srác
PRIVATIZÁCIÓ
félelmetes de bárcsak mondhatnám
hogy európa csendes ujra csendes
a forradalom elveszett s nem vívta ki
akármit keresett csak öregebb
és fáradtabb s ikonoklaszta lett
vagy pietistaként emlékezik
ha emlékezik még egyáltalán
hogy mit is akart itt fiatalon
életben van alakul s alakít
jól felfogott érdekei szerint
ahogy mindig merő történelem
a merő történelemben egyszerüen
csak változtat s maga is változik
s privatizálja a halottait
