Horváth Elemér

AZ OBSITOS


 


 

de akik ott hagyták a fogukat

nem voltak szeleburdi gyerekek

csak kiábrándult elkeseredett

idealisták      a realitás

rosszabbnak tűnt mint a nemlétezés

golyó vagy kötél által

mindegybűnhődik vagy hősi halált hal

ma már csak hideg ikon mindegyik

vagy nevesincs érzéketlen adat

az élőnekki siratja magát

s bár feledékeny még emlékezik

new yorkban londonban vagy budapesten

és néhány percre jelene a múltja

eltűnődöm a téli esten

szerencsém volt      útfélre estem


 


 

AZ EMIGRÁNS


 

56-ból(szeleburdi gyerek)

firenze lett

fiatal józanságom hogy megyek

toronyiránt már maga is csoda

megborzongat hogy mi lett volna ha

vállalom a következményeket

s nem hősiesen csupán naivan

a szeretteimre bízom magam

mint előttem s utánam annyian

és maradok hogy kivégezzenek

vagyzsarolással beszervezzenek

s egy életen át folyton hazudok

akkor is ha csak nekem nem titok

kinek lenne ma könnyebb s kinek nehezebb?


 


 

2 PANNONHALMI SRÁC

gábor pál filmrendező emlékére


 


 

elemér együtt vitorlázunk majd

tisztesen megőszült öregurak

mondta szokásos optimizmussal

washingtonban new yorkban vagy budán

már nem emlékszem hol 2 pannonhalmi srác

évekkel a forradalom után

nem érte meg a felszabadulást

de legfőbb erkölcsi feladatát

(lásd majmonidesz intelmét   tanács

a tanácstalanoknak – releváns)

teljesítette életben maradt

akárhogyan is      többé már soha

nem vitorlázunk a balatonon

2 öregúr 2 pannonhalmi srác


 


 

PRIVATIZÁCIÓ


 

félelmetes de bárcsak mondhatnám

hogy európa csendes ujra csendes

a forradalom elveszett s nem vívta ki

akármit keresett      csak öregebb

és fáradtabb s ikonoklaszta lett

vagy pietistaként emlékezik

ha emlékezik még egyáltalán

hogy mit is akart itt fiatalon

életben van alakul s alakít

jól felfogott érdekei szerint

ahogy mindig      merő történelem

a merő történelemben      egyszerüen

csak változtat s maga is változik

s privatizálja a halottait