„KEDVES CINA!” – „ÉDES DRÁGÁM!”– „KEDVES SANYIKÁM!”

Weöres Sándor levelesládájából

Közzéteszi Lőcsei Péter

 

Volt-e Weöres Sándornak levelesládája? Vajon milyennek, mekkorának képzeljük? Költői kérdések. Sokáig íróasztallal, dolgozószobával sem rendelkezett; nélkülük is létrehozta irodalmunk egyik legtekintélyesebb életművét. Egy életművet, amelyet csupán hiányosan ismerhetünk. Az Egybegyűjtött írások-kal, a hagyatékból megjelentetett versekkel, a kiadott színművekkel, az Egyedül mindenkivel című interjúkötettel együtt is töredékesen. Ő még ahhoz a korosztályhoz tartozott, amelyiknek költői létezéséhez szorosan hozzátartozott a levélben megosztott gondolat. Aligha kétséges, hogy nemzedékének legnagyobb levelezői, „organizátorai” közé tartozott. Bár szerényen mindig elhárította magától ezt a tevékenységével hitelesített és kiérdemelt nemzedékszervezői szerepet. A maga módján ebben is igaza volt, hiszen együgyű emberként, akit kiemelten az irodalom érdekelt, mi sem állt tőle távolabb, mint az, hogy irodalmi szekértáborok, klikkek vezéregyénisége legyen. Nem is ilyen értelemben értettem a minősítést. Lehet másképpen is? Példája igazolja, hogy igen. Különben hogyan szerepelhetett volna egy időben a Válaszban, a Nyugatban, a Szép Szóban, a Magyar Minervában és tucatnyi más folyóiratban? Csak el kell olvasni, milyen tanácsokat adott Takáts Gyulának, Csorba Győzőnek; miként vallott Vas Istvánnak és Jékely Zoltánnak! Ahogy a széphalmi mester kúriája a nyelvújítás literatúrájának „telefonközpontja” volt, az ő csöngei legénylakása (a nevezetes „piros görbe”) és pécsi albérletei is a magyar líra megfigyelőállásai, képletes és valóságos szellemi zarándokhelyei lettek. Nem rajta, hanem az irodalompolitikán múlt, hogy budai lakása és Muraközi úti háza már másként tölthette be ezt a szerepet.

Weöres Sándor levelezésének kiadása minden bizonnyal a következő időszak kiemelkedő irodalmi, irodalomtörténeti eseménye lesz. Az általa írott leveleknek csupán töredéke jelent meg eddig. A neki címzettek közül még kevesebb. A Weöres-filológia fellendülése, a megírandó életrajz és egy hozzá méltó bibliográfia el sem képzelhető a levelek közzététele nélkül.A kivételes vállalkozás arányait csak becsülni lehet; a kiadandó dokumentumok száma a válaszokkal együtt a tízezret is meghaladhatja.

A Vas Megyei Levéltár Weöres-hagyatékában tekintélyes mennyiségű levelet, vázlatot, rajzot, fogalmazványt őriznek. Forráskiadásomban elsősorban ebből az anyagból válogattam (Ifj. Weöres Sándorhoz írt levelek [1928–1947]; VaML XIII. 43/8; a továbbiakban a fólió számát adom meg. – L. P.)

Weöres Sándor gyermekkorától fogva írt verseket, drámákat, novellákat, nagyobb epikus műveket. Irodalmi terveit személyes beszélgetésekben és számolatlanul küldött leveleiben többek között Pável Ágostonnal, Székely Lászlóval, Karácsony Sándorral, Kosztolányi Dezsővel és Fehér Gáborral osztotta meg. A szombathelyi hagyatékban több – ezzel összefüggő – üzenetet találtam. Közöttük olyat is, amelyik azt bizonyítja, hogy kisdiák korában már kézzel sokszorosított újságot álmodott rokonával, Pálffy Istvánnal. Vele később is irodalmi kapcsolatban maradt. Együtt szerepeltek többek között Az Erő, az Uj Erő és a Vár hasábjain. Hideg van című kötetéről Pálffy írt személyes hangú méltatást. Hadd idézzem néhány jellemző mondatát! „Előtte a huszadik század ésa huszadik életéve, a háta mögött egy verseskönyv. Előtte az egyetemi évek fanyar néhány esztendeje és a sokat ígérő s egyben kevéssel kecsegtető pálya, mögötte pedig a könyvtárnyi könyvek felgyűjtött gazdagsága s a tudásnak lélekbe kamrázott kincse. Ám aki a tudás fájáról szakít: kiűzetik a paradicsomból. […]

Tárgyilagos kritikát lehetetlen írnom róla. Láttam, amikor az őszi párás ablaküvegre verset írt, és már nem volt ideje azt papírra másolni, mert a felmelegedő nappal a verset letörölte. Olvastam a jegyzőkönyveit annak az »irodalmi társaságnak«, amelyet tízéves kora körül alapított. Tudom, hogy a legelső olvasmánya – még elemista kora előtt – Az Ember Tragédiája volt. Láttam a levelet, amelyben Kosztolányi »isteni csodagyerek«-nek nevezte, emlékszem, hogy egy szereplésekor Hegedüs Lóránt elragadtatásában homlokon csókolta.

Lehetetlen tárgyilagosnak maradnom. De így is tudom, hogy az a verse, amelyet az ablaküvegre írt, elmosódott. Amiket azonban egybegyűjtött ebben a kötetben, élni fognak a fiatal szívekben. […] Weöres Sándor a modern tárgyilagosság költője. Ezért a miénk.” (Uj Erő; a Fejér Megyei Napló melléklete; szerkeszti: Pálffy István, 1934. június 10. 4. o.)

A válaszokból kikövetkeztethetően a korai Weöres-levelek egyik meghatározó témája az irodalmi tervezgetés volt. Emellett gyakran szóba kerülhettek az iskolai kudarcok és a magánéleti gondok. A beilleszkedési zavarral, szorongással küzdő reáliskolás diák fejében az öngyilkosság gondolata is megfordult. A későbbi üzenetek számos irodalomtörténeti, életrajzi adatot tartalmaznak.

Belőlük pontosabb, árnyaltabb képet kapunk a költő irodalmi, képzőművészeti, zenei kapcsolatairól, illetve magánéletéről. A levelek egy része Weöres Sándor verseinek megjelenésével, bemutatásával függ össze (szereplése a Babitsemlékkönyv-ben, a Magyar Csillagban, a rádióban). Váradi István üzenete az első Weöres-kötet előkészítésének eddig ismeretlen, korai dokumentuma. A költő tekintélyét igazolják azok a levelek, amelyekben a nemzedéktársak vagy a nála fiatalabbak kérik a segítségét. Irodalmunkban nem ismerek nála önzetlenebb támogatót. Féltékenység és hiúság nélkül ajánlotta Kodály figyelmébe a fiatal Képes Gézát, látta el tanácsokkal és mutatta be Hamvas Bélának a még kötet nélküli Darázs Endrét. Az üzenetek egyike-másika a magyar irodalom nemzedéki, ízlésbeli és egyéb konfliktusait, félreértéseit, előítéleteit dokumentálja. Ezért is érdemelnek figyelmet Berda József, Képes Géza, Forgács Antal és Vas István sorai.

A leveleket betűhíven, az esetleges kihagyásokat […] jelölve, a legszükségesebb jegyzetekkel ellátva közlöm.

Lőcsei Péter

 

 

 

 

1. Pálffy István1 Weöres Sándornak

Kedves Cina!

Kérlek, ne haragudj, mért oly sokáig nem írtam Neked és a lapot sem küldtem vissza. Ez azért volt, mivel előszőr is nagyon el voltam foglalva és nem irhattam Neked, másodszor a lapot azért nem küldhettem előbb vissza, mivel a mama néhány ismerősének odaadta, hogy olvassák el. Egybe hangzó véleményük az volt, hogy nagyon szép. A mamának is nagyon tetszett. Ezért azt javasolom, hogy a lap tervét ne vessűk el, hanem a lap maradjon meg, s minden hónap elején, félannyi tartalommal mint az első, jelenjen meg. A regényeket mellékletnek is betehetnők és így nem kellene vesződnöd a lemásolásukkal. Talán, ha a lap terjedelmét felére csökkentjűk, akkor Te meg tudod írni, vagy ha nem, akkor esetleg néhány kissebb elbeszélést és verset Te ideküldenéd, úgy ahogy van, s én lemásolnám a lapba, melyet Te ugyis mindig ide akartad küldeni, de a lapnak Te a megfelelő oldalait üressen hagynád, ahová én másolnám le azt a verset, elbeszélést amit te nekem egy egyszerű irkalapon, vagy azon a papiroson melyen irtad, ideküldenéd. De lehetőleg ne sokat, mivel én is nagyon el vagyok foglalva a tanúlní valóimmal. Persze, ha a lap hónaponként jelenne meg, akkor a Te folytatásos regényeidet nem kellene lemásolni, hanem az eredetit melléklet gyanánt küldöznénk ide-oda. Köszönöm, hogy felajánlottad, hogy elküldöd nekem a folytatásos regényeidet,2 de nem akarok Neked ezzel is kellemetlenséget okozni, meg legaláb igy én is izgatottabban várom a cselekmény befejeződését, mintha már tudnám, legalább egyelőre (mert amint irtad még nincs befejezve a regény) a tartalmát. A H. I. T. Dekamerónokról és a H. I. T. Verses kötettekről azt vélem, hogy azokat, ha hónaponként jelennének meg, eppoly fáradság lenne Neked lemásolni, mint a hónaponként megjelenő lapot. A H. I. T. Dekameront vagy Versesköttetet kivánsz, akkor a lapot beszüntethetjük és Dekameronakat vagy Verses kötetteket adnánk ki, kéthónaponként, esetleg hónaponként. Az én véleményem az, hogy tartsuk meg a lapot, úgy, hogy hónaponként jelenne meg és a regények eredeti irásban, melléklet gyanánt jelennének meg. Esetleg a husvéti szünetben egy Dekameront, vagy Verses kötettet adnank kí, mivel akkor jobban reá érnénk. Természetessen, ha a lap tervét elvetnénk, állítanánk ki dekameronokat és verses kötetteket.

Köszönöm, hogy az irod, hogy én is palyázzak a Luther Naptar3 palyázatára, de nem vagyok oly jeles író, hogy ezt meg merhetném tenni. Teveled persze másként áll a dolog. Te tudsz kitünöen írní költeni, Neked mindenesetre több reményed van arra, hogy dícséretet kapj.

Hogy érzed magad? Hogy van a Mici néni4 és a Sanyi bácsi?5 Remélem jól vagytok mindnyájan. Köszönöm, hogy egészségünk íránt érdeklődsz. Most – Hála Isten – egyikünk se beteg.

Kérlek írd meg nekem a tagok névsorát, mert nem tudom, hogy ki van a H. I. T ben.

Talán én is irok egy elbeszélést de nincs alapgondolatom. Ha neked volna, akkor kérlek légy szives írd meg, de csak a gondolatot, mert különben engem irodalmi zsebmetszőnek kiáltanak ki. Lehetőleg ne nagyon hosszú, legfeljebb ha a lapban két oldalra terjedne. Nem valami nehéz társadalmi regényt, korrajzolást, vagy jellemtárgyalást, hanem valami olyat, mint a Te Szűkmarkú öreged.6 Talán még legjobb lenne ha a nép életéből, mint aratás, cséplés, esetleg téli favágás, vagy valami ilyet vennénk ki. Ne haragudj kérlek, de a verseléssel egy időre felhagytam, mivel most nem a költői, hanem az írói ihlet szállt meg. Ha néhány eszmével elláttál, akkor talán válalnám a lapban a rövid elbeszélések írását a lapban, azokat, melyek a lap elején vannak. Persze, ha Neked már vannak készen megirott elbeszéléseid, akkor nem leszek evvel is a terhedre, hanem talán magam is kitalálok valami tárgyat, vagy ujra a verselésnek adom magam.

Sokszor csókol szerető unoka testvéred, Mici néninek, Sanyi bácsinak és Giga7 néninek a kezeit sokszor csókolja szerető öccsük és Neked unokatestvéred

Pista.

U. I. A lap terjedelméről való tárgyalásban elfelejtettem arról megemlékezni, hogy ha a lap hónaponként megjelenne, akkor talán nem kellene a lap terjedelmét leszálíttani, hanem megmaradhatna a 3/4 része, sőt talán a mostani terjedelme is. A folytatásos regényeket nem kellene lemásolní, hanem az eredetit melléklet gyanánt adnók hozzá. Akkor talán több vers és két vagy három elbeszélés jelenne meg benne. –

De különben mégse, mivel úgy sem érnél reá lemásolni, hanem csak a fele, legfeljebb a 3/4 része jelenjen meg, mivel az előszó a fejtörők és a folytatásos regények kiesnének belőle, mivel az eredetit melléklet gyanánt tennénk hozzá.

Pista

 

Dátum és boríték nélküli levél [VaML 157– 158.].

1. Weöres Sándor unokatestvére, költő, szerkesztő. Írásai többek között Az Erő, Uj Erő és Vár című lapokban jelentek meg.

2. A költő gyermekkorára visszaemlékezők közül többen is említették, hogy Weöres Sándor már elemistaként verseket, regényeket, sőt drámát is írt. Epikus terveiről később Kosztolányinak és Székely Lászlónak is beszámolt.

3. Képes Luther-naptár. Hetvényi Lajos által szerkesztett, soproni impresszummal évenként megjelenő kiadvány. A húszas években rendszeresen olvashatók benne felhívások „kisregény, elbeszélés, mese, humoreszk, lyrai költemény” írására. Weöres Sándor és rokona tudomásom szerint nem küldött be pályázatot.

4. Weöres Sándor édesanyja, Blaskovich Mária (1887–1951).

5. Idősebb Weöres Sándor, a költő édesapja (1881–1965).

6. Weöres Sándor ismeretlen írása.

7. Weöres Gizella, Weöres Sándor nagynénje (1871–1961).

 

 

2. Pálffy István Weöres Sándornak

Tolnanémedi, 1928. nov. 18.

Kedves Egy komám, Sanyikám!

Ha azt kivánod tőlem, hogy nagyon őszinte legyek, meg merem azt is írni, hogy megijedtem legutólsó leveledtől. Az Égre! édes öcsém, hát mi a szösz motoszkál a koponyádban? Hát igazán ilyen komolyak a bajok?1 Megmondom neked: ne merj még egyszer komédiázni előttem azzal a Schwarzer-rel!2 Hagyd azt, édes gyerekem, a Schwarzoknak. S ha már ezzel a bolondulással bolondozol, írj legalább olyan levelet, hogy ha a tartalomból még nem is, de a sorok közül se olvashassam ki, hogy bajok vannak. Én azt tapasztaltam eddig, hogy a bolondok (az igazán azok) takargatják a betegségüket, az egészségesek pedig emlegetik bolond fejüket, mert tudják, hogy úgy sem tarthatják igazán bolondnak őket. S hogy visszatérjek: ha neked a Schwarzert illetőleg lakásgondjaid lennének, ne nyugtalankodj, egyik nagybátyám a Pázmány P. tudom. egyet. Elme- és idegkórtani intézet tanársegéde, majd ha megkérsz szépen: az ő klinikájára beprotezsállak. Mindig számíthatsz rám.

De félre a tréfával egyelőre. Beszámítom a halálesetet s így megértem kusza gondolkozásmódodat is. (Mert nagyon megdöbbentő levél ez, öcskös, [ha már bátyád vagyok, hadd teremtselek nyakon] s ha nem tudnám, hogy Te – Te vagy, megijedtem volna tőle.) Mégis bántott volna befejező pár sorod: „Remélem, legközelebbi leveled nem lesz tömzsibb utolsó levelednél.” Tudja Isten: ezt nem veszem egészen kedélyeskedésnek és érzékenyen érintett éppen azért. Csak félnap mulva vettem észre aztán a legutolsó oldalra irt két utóiratodat, amely aztán visszabillentett abba a helyzetbe, amelyben veled szemben eddig is álltam. Utóiratodban legalább is olyan hosszu levelet kérsz, mint az előbbi s most én emiatt törhetem a fejemet, hogy ugyan hány oldalas levelet is írhattam én legutóbb az én Sanyikámnak. A nyolcas és tizenkettes szám bukdácsol emlékezetemben, világosan azonban nem emlékezem. Éppen ezért én abban a reményben, hogy Te is kiegyezel velem, a tiz oldalt választom. S irom vala a következőket:

Falun meglehetősen unalmasan telne az ember élete, ha a rádió nem volna, különösen azé az emberé, aki hozzászokott ahhoz, hogy néha zenét hallgasson, színházba, előadásokra járjon. (Fehérvárott tavaly, negyedéves koromban egy hetilap szfvári rovatvezetője voltam s szabadjegyem volt mindenhova. Bezzeg ki is használtam. A szinházi jegyem úgy szólt: oda, ahol hely van. Korunknak betegsége a színház nem látogatás s így én mindig páholyban ültem egyes egyedül tanáraim nagy bosszuságára.) Aki hozzászokott ezekhez, az aztán rosszul érezné magát, s én eddig a nagybátyám rádiójánál vigasztalgattam magamat. (Tanító.) A mult héten meg neki duráltam magamat és rendeltem egy detektoros készüléket. Budapestet nagyszerűen hallom. Most is – amíg írok, ezt nagyszerűen megszoktam már – a fülemen a kagyló és hallgatom vasárnap délután 4 órakor Beethoven: Hegedüversenyét, valódi hegedűművésztől. (Na, Vecsey egészen nincs Zathureczky, de nekem még ő is túl magas.) Ma délelőtt meg, szégyellem megvallani, elhatároztam, hogy nem templomba megyek el, hanem Ravasz László prédikációját hallgatom meg, amelyet a Kálvin-téri templomból közvetítenek. Kilenc órakor megborotválkoztam s visszafeküdtem hallgatni a szentbeszédet. S képzeld: elaludtam közben. Irtózatos orgona-búgásra ébredtem fel, hát akkor már vége volt az istentiszteletnek. Ime, ilyen lusta gazember vagyok én! – Egyébként a rádió rányomja bélyegét a költészetemre is, a „Csendes őszi szavak”ban már nyomát lelheted, van egy versem „Falusi rádió” c. s egyet most írtam a minapában. Kérem véleményedet: […]

Okvetlenül elvárom véleményedet. Ill. ha nem érdekel, nem muszáj megírnod kritikádat, csak ha szivesen teszed. A verseiddel pedig ne fukarkodj, hanem küldd, küldd őket, kiváncsi vagyok rájuk. Ugyan, ne légy már olyan lusta!

Nem tudom most mi van Szondi Bélussal. Talán ez a gyerek azt hiszi, hogy nem akarok vele találkozni s most megsértődött. Egyébre nem gondolhatok: azóta, a hónap eleje óta egy levelet sem írt, pedig azelőtt megtörtént, hogy egy héten három levelet is váltottunk. S most nem ir. Dejszen, ha ma sem ír, majd megfirkantok neki egy olyan levelet, hogy nem teszi az ablakába. Szeretem nagyon ezt a nyavalás kölket, hát mit él így vissza a szeretetemmel? Apropó, arról tudsz-e te, hogy a Bélus a nyár eleje óta vőlegény, s hogy nagyon aranyos menyasszonykája van? Mit szólsz ehhez a bátor legényhez? Nekem nagyon imponált az eljegyzése, nagyon imponált a jegyespár s nagyon imponálnak a szüleik. Hej, ha én is volnék ilyen bátor…

De hát mit ábrándozom én erről. Értesz is Te ehhez, amikor hagyod a királynőt elsuhogni előtted, oszt nem kapaszkodsz az uszájába. Szegény kis Jucika pedig hogyan várhatta, míg ennek a tökfilkó Sándornak megjön a bátorsága és… Tanácsolok neked kedves barátrom, később majd hasznát veheted: a szerelemben ne próbálkozzék az ember, ne gondolkozzék az ember, hanem vágjon neki amúgy magyarosan, és huszáros karvágással – oszt legyék, ami lesz!

Még csak most jutott eszembe, hogy a Kliment Gyuszi3 is Szombathelyen tanult tavaly. Ugyan ott van-e most is? S ismeritek egymást személyesen is? Ha igen, írj valamit felőle, kíváncsi vagyok rá. Földesen ismerkedtünk meg, az idei husvétkor. Ha szoktál vele találkozni, köszöntsd nevemben.

Magamról írjak? Nagyon szegény gyerek vagyok, gazember vagyok stb. Az iskolában elképzelhetetlenül rossz tanuló voltam, meg is buktam. S ha átmentem néha-néha egy-egy osztályon, a tanáraim ráncigáltak át. Még kedvenc tantárgyam sem volt. A magyart sem tanultam, csak hát azt tudtam. A többi pedig éppen nem izlett. Az önképzőkörben két évig elnökösködtem, (első évben mint alelnök, az elnök azonban egész évben beteg volt s én voltam harmadikas létemre a teljhatalmú úr). A Confirmált Ifjak Egyesületében is két éven át voltam elnök. Ha kíváncsi vagy még egy fényképemre, „az Erő” 1926./27.-es évfolyamának kb. februári számában megtalálhatsz bennünket: fehérvári műkedvelő diákok c. felett.4 […]

Szeretettel ölellek, Sanyikám.

Pistád.

 

Boríték nélküli autográf levél [VaML 1–10.].

1. A kamasz Weöres Sándor tanulmányi gondjai és beilleszkedési zavarai miatt is szorongott. Több súlyos konfliktusa volt édesapjával.

2. Schwarzer: elmegyógyintézet, bolondokháza.

3. Kliment Gyula: egykori szombathelyi diák, aki Pálffy Istvánnal és Weöres Sándorral együtt többször szerepelt Az Erő című lapban.

4. „Fehérvári műkedvelő diákok” (Pálffy István rövid fényképes beszámolójával). In: Az Erő, 1927. április. 32.

 

3. Pálffy István Weöres Sándornak

Kedves Sanyikám!

Különbözöm, tehát vagyok – azt hiszem meglehetősen ezen az alapon állunk; főleg amint az utolsó leveledből megállapítottam rólunk. De mindjárt sietek megmondani, hogy megörültem az utolsó levelednek, – hidd ezt el nekem. Azt hiszem most megmondtál mindent, amit már régebbi leveleidben is érintgettél. Mostani leveledben sokat emlegeted a „modernség-rajongásomat” és meglehetősen rámteríted érte a vizeslepedőt. Ahogy a dolgot Te beállítva képzeled – szószerint igazad volna, de nem tudom megtenni, hogyha már megtörtént az en garde, elhallgassam a megjegyzéseimet. Olyasmit írsz, hogyha egy vers „szabad” akkor az már nálam félsiker. Nem egészen így van, mert vannak költők, akik ma sem írnak szabadverset, és mégis nagyon szeretem őket. Fölösleges volna több példát felhoznom, mint Fodor Lászlót, Szabó Lőrincet, csak a fiatalabbak közül, vagy Tóth Árpádot, Szép Ernőt vagy magát Adyt a régiek közül – akiket nagyon meg tudok becsülni. Hidd el nekem, hogy előttem sem a külsőleges formai modernség a fontos, – de igenis körömszakadtáig mellette vagyok a haladásnak (hagyjuk a fenébe ezt a szót, hogy modern). Mert azt hiszem hogy nem csak mi akik intenzíven foglalkozunk az írással, de az olvasó közönség is megelégelte azt a holdsugaras szemétládát, amibe az a jobboldali önképzőkör beleültette a közönséget. Nem vagyok híve a „Toll”-féle elfogultságnak, amelyre mégis csak szükség volt, de nem vagyok híve a „B. Szemle” félhivatalos, kultuszminiszterileg támogatott agyalágyultságának se! Mondhatnám, Veled vagyok egy állasponton, de mondj nekem egy magyar irodalmi orgánumot, amely olyan objektíven ítél, mint a Te leveled. A Tormai Cecilék előtt az a költő, aki fajvédő és zsidót üt, a B. Szemlének, aki azzal kérkedik, hogy az öregapja dédapja még nyereg alatt puhította a húst, a Nyugatnak, aki kezdi megérteni Berzeviczyt, a 100%-nak, aki kommunista, a „Toll”-nak, aki radikális demokrata… hát így állunk, hol itt az objektív klikk, mely meglátja a maradék nélküli értékeket??. Ha pedig így állunk akkor nekem százszor és ezerszer kell a Toll-klikk, mint a Berzevici önképzőkör.

Önképzőkör, ezt írtad utóbbi verseimről, lásd erre magam is rájöttem. Nagyon igazad volt. És már vagy fél hónapja nem írok és még folytatni fogom ezt a stagnálást. Hogy megnyugtassalak azt is megírom, hogy Sinclaire régénye (Petróleum)1 mellett Kazinczyt is olvasgatom.

Azt pedig, hogy versedről azt írtam, hogy „hazaffyas” – azt azért írtam, mert nem tudtam, hogy nem most írtad. Mert azt hiszem a mostani hazafias költészet – szörnyü önképzőkör.

Még csak azt akarom mondani, hogy ne gondolj olyan sörényes vadócnak, aki Téged „lenéz”, mert abszolút értéknek tartod a „Régi ház”-at.2 Egy csöppet se légy ilyen rossz véleménnyel felőlem, – én is meg becsülöm Zilahi: Szibériáját,3 Tábornokját,4 Áprily Lajos verseit stb. stb. – – De azon se csodálkozz, hogy egy kicsit túlteng bennem a forradalmiság (ez a limonádé forradalmiság!) és kitátja az ember a száját ebben az irodalmi tespedtségben.

Nagyon köszönöm „nagyképű” leveledet, igazán jólesik, ha az ember kicserélheti a gondolatait. (De magyarázd meg miért tartod ezt nagyképűségnek, idézlek: vagyunk annyira, hogy megmerjük egymásnak mondani az igazat.)

Azzal a bizonyos Kibédivel azóta csak egyszer találkoztam. Mondhatom lehetetlen egy pofa. Egy XIX. sz.-beli különc. Pl. az a mániája, hogy mindenkit ledorongol. Akkor éppen pár szép Tóth Árpád sort mondogatott Németh Béla, mire az ő megjegyzése az volt: „ez semmi!” Némethnek egyszer valami furcsa novellát olvasott, azonban semmi sem volt a dolog mögött. Többet nem tudok róla mondani. Nagyon kérlek, véletlenül se említsd neki, ha írnál hozzá, hogy mi is levelezünk! […]

U. i. Sok hála, hogy Cellben is intézkedtél. Egyelőre nem fontos, hogy milyen az a lap, fontos, hogy nekünk is jut egy kis talaj ott.5

Üdvözlet: P.

 

Boríték és dátum nélküli autográf levél. (Besorolása a tartalom alapján: a levélben említett 100% 1927–30 közötti folyóirat; A Toll 1929 és 1938 között kiadott irodalmi hetilap.) [VaML 153–155.]

1. Upton Sinclair regénye (Oil!) 1928-ban jelent meg magyarul Petróleum címmel.

2. A régi ház: Tormay Cécile regénye (1914).

3. A tábornok: Zilahy Lajos drámája (1928).

4. Szibéria:
Zilahy Lajos drámája (1928).

5. Valószínűleg a Celldömölki Hírlap című hetilap.

 

 

4. Váradi István1 Weöres Sándornak

Kedves Barátom!

Levele befutott és látom belőle azt, amit már előbb feltételeztem: egészséges agyú, tehetséges emberrel állok szemben. Igen örülök, hogy közelebb jutottunk egymáshoz. Én ugyanis minden külsőségen túl, mindenkiben az embert keresem. És Önnél ezt is megtaláltam. Remélem, jó barátok leszünk?

Most pedig térjünk a dolgokra. A megrendelési íveket már postára adtam.2 A címlapra vonatkozó ötlete nem rossz és annak idején majd küldök róla vázlatot. Ellenben a belső oldalak vonalazása nem stilusos. Ma már ilyesmit nem alkalmaznak, mert nem szép. Az árakat már a múlt levelemben megírtam. Az „cakk-pakk” értendő. A könyvből pedig összesen 250 pld-t kap kézhez. Természetesen ebből elégíti ki a megrendelőket is.

A hirdetést hozom. Azért nem számítok fel díjazást.

A sajtóhibákra nagyon fogok vigyázni.

Most érkeztem oda, hogy magamról írjak. Kicsit nehéz engem, illetve körülményeimet meghatározni. De megpróbálom. 27 éves vagyok, 4 gyermek apja (2 fiú, 2 leány, de mind aranyos) foglalkozásra nézve: amiből élek: nyomdai művezető. Azonkívül: író, újságíró, zeneszerző és rajzoló. Különben: egyszerű, de talpig ember. Különben, ha jobban megismerkedünk, majd kiderül minden.

Egyébként barátságom jeléül itt küldök egy fényképet, fogadja szeretettel.

Mihelyst lesz valami, írjon.

Békés Pista3 most állás nélkül van és Pesten lakik a bácsijánál. Pár hete járt nálam s így nem tudom, hogy azóta nem állt-e be valami változás életében.

Most pedig abban a reményben, hogy sikeres munkát fog kifejteni verseskönyve megjelenése érdekében, zárom soraim

Ujp. 1932. VIII. 15. és szeretettel üdvözlöm

Váradi István

 

Boríték nélküli autográf levél a „HAJNALI KÜRT (Rügyek II.) új magyar költők országos anthologiája” levélpapírján [VaML 22.].

1. Váradi István (1905–1984): újságíró, zeneszerző. 1931 és 1933 között a Szivárvány című folyóiratot szerkesztette. A kiadványban Weöres Sándor néhány írása is megjelent. Váradinak még egy levelezőlapja található a Vas Megyei Levéltár Weöres-hagyatékában [VaML 56.].

2. Weöres Sándor már 1932-ben tervezte első kötetének kiadását. Székely Lászlóval, Pável Ágostonnal folytatott levelezésében többször is előkerült a könyv terve. A kötetet ekkor Váradi István akarta kiadni. A Hideg van végül Pécsett jelent meg 1934-ben.

3. Békés István (1900–1982): író, újságíró, művelődéstörténész (?).

 

 

5. Forgács Antal Weöres Sándornak

Kedves Weöres Sándor! Én bizony mentegetődzéssel kezdem a könyvéről írott kritika miatt, amelyet megjelent formájában bizony szégyenlek.1 Dehát kéziratban nem is ilyen volt, hanem sokkal terjedelmesebb és részletesen elemző. De a kéziratok sorsa kiszámithatatlan, különösen egy olyan szerkesztő kezében mint D. B.2 addig huzott amig nem maradt más mint nehány odavetett tétel, amely így nincs bizonyitva.

Én is gratulálok a Nyugatbeli három szép verséhez.3 Különös képen az első ragadott el, de a másik kettő is sok finomsággal és még több tehetséggel van tele. Általában ugy látom, hogy ez a mi generácionk (Zelk, Vas, stb) sokkal szerencsésebben indul mint az előttünk való generáció. Persze a „szerencséset” költői adottságukra s nem a külső körülményekre értem.

Igaz barátsággal üdvözli

Forgács Antal

 

Autográf levél; pb.: 934. aug. 13.; címzése: Nagyságos Weöres Sándor urnak, Csönge, Vas megye [VaML 71.].

1. Forgács Antal kritikája a Független Szemle hasábjain jelent meg (1934. augusztus).

2. Dénes Béla: a Független Szemle szerkesztője. 1935-ben ő adta ki a Korunk című antológiát, amelyben Weöres Sándor és Forgács Antal versei is szerepeltek.

3. Weöres Sándornak 1934 nyarán a Hajnali dal, az Esős éjszaka és az Öldöklő magány című verse jelent meg a Nyugatban (1934. II. 97.).

 

 

6. Berda József Weöres Sándornak

Kedves Sanyikám,

mondhatom, furcsa pofa vagy. Pesten jársz és felém sem szagolsz. Ellenben jó szimatod rendkivül sürgösnek találta, hogy felkeresd ama kulturzsidó jampecet, kit Rónai Mihály Andrásnak1 hívnak (s akinél különb emberi példányok jönnek ki naponta a fenekemből), de felkerested a cserkész-buzeráns Szabó Zoltánt2 is, sok rossz vers szülőjét, csak a költőt nem kerested fel, mert ez most irodalompolitikailag nem okos. (Ne haragudj a hasonlatért: „A tetű is odamegy, ahol többen vannak.”)

A te viselkedésed velem szemben – dzsentri-nagyképűség volt!

Egyébként szívemből kivánom, hogy minél többször fordulhass meg az Apostoloknál – nélkülem.

Nem baj. Isten éltessen!

Szeretettel köszönt:

Berda József

 

Autográf levelezőlap; pb.: 935. jan. 22.; címzése: Nagyságos Weöres Sándor író urnak, Csönge, Vasmegye; Berda József, Ujpest, Szent Gellért-u. 31. [VaML 72.] A levelezőlap megírása előtt Berda József és Weöres Sándor baráti kapcsolatban volt. Berda Csöngére is ellátogatott.

1. Rónai Mihály András (1913–1992): költő, műfordító, irodalomtörténész.

2. Szabó Zoltán (1912–1984): író, szerkesztő, szociográfus.

 

 

 

7. Képes Géza Weöres Sándornak

Sárospatak, 1935. május 2.

Kedves Barátom,

nagyon köszönöm könyvedet és leveledet. Én jóismerősként veszlek az Erőben annakidején elém akadt „Vacog a tábeszes Európa”1 végzetű versed olvasása óta. Meg kell vallanom, versfüzetem2 feladásakor nem gondoltam arra az örvendetes lehetőségre, hogy barátságot találok nálad. Hogy baráti rokonszenved igaz és nagy örömet jelent számomra, azt el kell hinned. Valamennyi versedet ismertem már jól (cikket készültem és fogok írni Rólad egyetlen lapomba, a Prot. Szemlébe, ha még el nem írták előlem.)3 Verseidet olvasva mindig az volt az érzésem, hogy van Benned sok belőlem. Ez érzésemben megerősített Horváth Jóska. Multkori levelében írja, nagy rokonságot fedezett fel közted s köztem, mint emberek – között.

Ne félj, nem foglak vallomásokkal undorítani. Egész röviden szólva: az az érzésem, hogy nagyon meg tudnók érteni egymást.

A „harmadik nemzedék” összefogásának legfőbb ideje. Legtöbbet akaró ilyenirányu megindulás volt az Apollo,4 de tulontul tudós ízűre sikeredett (igaz, csak az első számot ismerem. Van több száma is? Milyenek?) Én ha küldök, a Prot. Szemlének küldök – elég ritkán – dolgaimból. Irói morál szempontjából ezzel a lappal igazán nincs baj s én erre kényes vagyok, mint Németh László. Mellesleg a Nyugat nagyon csunyán bánt velem, hiszen tudhatod, egy sort sem írtak rólam, pedig küldtem Babitsnak könyvet. Szó szoros értelmében elsikkasztották. B. állítólag Illyésnek adta ki bírálni, I. állítólag színét se látta. Ez egyébként régi história Babitscsal. Nagy Illyés-őrületében, első kézirataim elolvasása után, felrótta, hogy nem olvasgatom eléggé Illyést. Ez bármily röhögtető, így volt. Hogy hogyan viselkedtem erre, megtudhatod, ha helyembe képzeled Magad. Elég az hozzá, hogy azóta az a véleménye rólam, amit egyébként nálam levő kézírása is bizonyít: „tehetséges, de nem futotta ki formáját.” Erről most nem írok többet. Gondolhatod, mennyi epét nyeltem miattok. A Válaszba Németh Lászlónak küldtem új verseimből, nagyon szerette őket s át adta Illyés úrnak, kinél, gondolom, a kötetem sorsa érte. Ime az okok, amik miatt nem látod írásomat a két általad említett lapban.

Érdeklődsz életem felől és én semmi szépet nem írhatok, semmi megnyugtatót. Tanár lettem, kényszerüségből, mert már éheztem Pesten és Babits irodalmi pápa megfosztott attól a hitemtől, hogy jogom van éhezni. Nagyon szenvedek itt, hidd el. (Prot. Szemle májusi számában jövendő versem5 mutatja e szörnyü körülmények között összeállt életszemléletemet). Állandó közelharcot vívok a kisváros szarevő társadalmával. A zsidók kivételek. (Igaz, miattuk is sok bajom van, a zsidó nőket szeretem). Persze, túlteszem magamat ezen a rondaságon, amennyire lehet. Csak legalább művészetemben tudnék hinni, hogy oda menekedhetnék e gennyförgetegből. De nem. Az „új nagy költő” aposztrofálás már csak szomoru mosolyt csiklandoz ki belőlem. Rég lemondtam róla, hogy nagy költő legyek. Néhány verset írok még, biztosan, amikbe határtalan szomorúságomat elraktározom és kész.

Nem írok most többet. Elnézésedet kérem válaszom késése miatt. Lehetetlen volt előbb írnom, annyi rengeteg munka várt rám – hivatalos – vakáció utáni visszatértemkor. A Kodály-dolognak örülök, gondolhatod és hálás vagyok érte neked.6 Már küldöttem neki is kötetet, persze, hogy beleegyezem, csinálja velük, amit akar.

Nagyon sokat irnék még, de hagyjunk legközelebbre is. Szeretettel ölel

Géza

 

Boríték nélküli autográf levél. Hátoldalán Weöres Sándor autográf kiadatlan verse: Ez itt a boldog város… [VaML 73., 76.]

1. „Vacog a tábeszes Európa”: Weöres Sándor Üzenet című versének utolsó sora (Az Erő, 1929. szeptember. 21.). A vers később a Diáknotesz cím nélküli darabja lesz. (Weöres Sándor: Egybegyűjtött írások. Bp., 2003. I. 35.)

2. A Márványba véslek című Képes Géza-kötet 1933-ban jelent meg.

3. A Hideg van című Weöres-kötetről nem Képes Géza, hanem Kiss Tamás közölt méltatást a Protestáns Szemlében (1935. 263–4.).

4. Apollo: Gál István által szerkesztett „középeurópai humanista folyóirat” (1934–1939).

5. Képes Géza: Az utolsó remekmű. In: Protestáns Szemle, 1935. május. 217.

6. Weöres Sándor szerteágazó kapcsolataival számos pályatársának segített. 1935. április 9-én ezt írta Kodálynak: „Az a nemzedék, amihez én is tartozom, úgy veszem észre, megint kézbe fogja venni a magyaros verselés fonalát. Társaim között többen vannak (Székely András, Képes Géza, Keszi Imre), akik használják a népies verselést, inkább stilizált formában ugyan, mint nyers alakjában. Ha Mester megengedi, Képesnek írni fogok, hogy küldje meg mesternek a verskötetét; biztos vagyok abban, hogy Mester sok szépet találna benne.” (WSLev. II, 11.) Amikor Weöres arról értesült, hogy a Válasz „a fiatalok lapja lesz”, és Ortutay Gyula veszi kezébe a szerkesztést, „néhány nagytehetségű fiatal íróra és költőre”, köztük Képes Gézára, Tatay Sándorra és Pálffy Istvánra hívta fel a figyelmét. (1935. május 5.) In: Kritika, 1985/8. 9.

 

 

8. A Magyar Telefon Hirmondó és Rádió RészvénytársaságIgazgatósága Weöres Sándornak

Magyar Telefon Hirmondó Budapest, 1935. aug. 2.

és Rádió Részvénytársaság VIII. Sándor-utca 7

Igazgatóság Telefonszám 45-5-10

 

Nagys. Weöres Sándor urnak, Csönge.

 

Tisztelettel értesitem, hogy aug. 23.-án pénteken este 19. ó 10 perces kezdettel 1/4 órás időtartammal müsorra tüztem az Ön és Jékely Zoltán verseit, szintén 1/4 órás időtartammal.

Honoráriumként a szerzői jogdijat is beleértve 50.– pengőt ajánlok fel.

Kérem a versek közül kiválasztani annyit, hogy 1/4 óra keretén belül felolvasható legyen.

Az anyagot csatolom, a rend kedvéért azonban megjegyzem, hogy az előadás után irattárunk részére ittartjuk.

 

Melléklet. Teljes tisztelettel

 

Géppel írt levél [VaML 77.].

 

 

9. Levéltöredék egy ismeretlen hölgytől

Úgy szeretnék néha nevetni, és örülni az életnek, és neked. De nem tehetem. Valami nagy madár lebeg felettem és eltakarja előlem az eget, és én mindig sötétben vagyok. Ha megmozdulok egy kis világosság után, lecsap rám.

[ceruzarajz egy fekvő alakról és egy föléje boruló madárról; L. P.]

De már nagyon megszoktam, talán élni sem tudnék nélküle. Gyűlölöm, vagy nagyon szeretem: nem tudom. De érzem: együtt fogunk meghalni, és vágyódom a halál után, mert megszabadulok Tőle. Vár rám az én szerelmesem, akinek meg kellett halni, hogy megtudjam, hogy szeretett, a madár nem engedte meglátnom, csak a lelke tudott átbújni a szárnyai alatt. Akarsz-e, bírsz-e te megküzdeni a madárral?

Édesem ne haragudj, hogy neked, mint költőnek ilyen zöldségeket firkálok, de eszembejutott, és nem tudtam jobban kifejezni. Talán ezzel többet látsz belőlem.

Drága Sándorka, elhiszem, hogy nem nagyon érsz rá levelet írni nekem, de nagyon szeretném, ha csak egy-két sort írnál, hogy hogy vagy. Rengeteget gondolok rád és nagyon szeretlek, és mindig akartam írni neked, de az mégsem illik, hogy én írjak előbb. Most még is írtam, látod, ilyen vagyok. Egyébként, ha érdekel, hogy vagyok: náthás vagyok, ágyban fekszem, és ennek köszönheted ezt a hosszú levelet. A Jézuska hozott: harisnyákat, kölnivizet, retikült stb. – és egy csomó könyvet, legjobban ö- [a kézirat itt megszakad]

 

Boríték és dátum nélküli, ceruzával írt levéltöredék [VaML 163.].

 

 

10. Haranth Eta Weöres Sándornak

Édes Drágám!

Ne haragudj, egy parányi kis örömet akartam Neked okozni a mellékelt képpel. Ebben az évben töltöm be a 27. évet. Azért küldöm, hogy még arra is gondolj, akkor is Veled vagyok gondolatban, ha fecskeként szabad vagy, vagy remeteként zárt. – Úgy-e ezért nem kapok ki Tőled? Ne bánts érte Sanyikám, jó?

Elszomorít, hogy szegény Édesanyád még mindig beteg, de I. megsegiti, s Téged is. Vigyázz nagyon reá, de önmagadra is, nehogy Te is beteg legyél. Hogy vagy?

Hát, Édes, ne örülj, az epekövek után jöttek a tűszős mandulák. Ezeknek annyira megörvendtem, hogy 1 hétig boldogitottam pehely sulyommal az ágyat. E héten kezdtem újból a munkát. Anya lebeszélt a szylveszteri bálról, visszavezetvén egész évi nyavalyámat a 938-as szylveszterre, s én most bebizonyitottam, hogy hiába óv, – halál ellen nincs orvosság. – Betegségem ideje alatt névtelen levél íródott a Principálisomnak, hogy javítsa meg az erkölcseimet! A kedves és szivélyes figyelmeztető oly szerény volt, nem akarta learatni a babérokat, s beleveszett az éji homályba. Mint látom annak az ókori bölcsnek (:Diogenes?:) volt igaza, aki fényes nappal lámpájával „embert” keresett a legnagyobb vásári tumultusban. Mérgemet a Te k. leveled tompitotta, mert együtt érkezett a másikkal. Kicsi, Noé apánk bárkájában volt annyi vastagbőrű, mint szép országunk kis falujának szük keretei között! Legközelebb lefestek Neked egy ilyen „hazai” őslényt.

Az én valódi társaságom egy pár ember csupán, akik szeretnek s akiket én is szeretek. Collegák, régi és kipróbált jó barátok. – Rólad azt gondolom Sanyikám, társaságban is egyedül vagy. Sokszor a magunk énje a legjobb barát. Kivéve, mikor felcsap halálos ellenségünkké.

Nem akartam sokat firkálni Neked, de akkor el sem hinnéd, hogy remek példánya vagyok a bőbeszédü nőnek. És, ha beleesek ebbe a hibába, nem érnek semmit a rég bevált arany közmondások. Azért erőt veszek magamon s 4 oldalnál többet igazán nem írok..

Időjárásjelentés:

A hó cca 20–25 cm átlag, sok helyen 1 1/2 méteres buckák vannak, de mind mászhatók. Kicsi, elképzelhetetlenül szép minden. Kristálytiszta, fehér. Udvarunkban a gyerekek ma csináltak hóembert. A törzsét és remek testrészeit szánkón szállították a lábához. A fejét már csak sámliról lehetett helyre igazítani. Most az ocsmány hideg után eső esett. […]

Jó kedvem van, pedig volna min bosszankodni. Vajjon megérzem-e mikor megkapod levelem. Itt napokig nem járt vonat a hófuvás miatt. Holnapra megy. Úgy érzem, valami kis öröm fog érni. T. i. a bal szemem viszket és igen-igen kapkod. Ez jó jel. A jobb mindig sírás. Tudod-e, hogy babonás vagyok? Ha vissza kell térni valahonnan, bárhogyan sietek, háttal kerülök az ajtónak és a földről 1/2 percre felemelem a bal lábamat. Ha netalán nem tudnád, ez azt jelenti, hogy visszatér a szerencse. A példát gyakran követendi ugyan gyász. De hát…

Sanyikám, Drágám, ma nem tudok egy rendes, komoly levelet irni. Valami nem hagy békén. És türelmetlen vagyok, valami van a levegőben. Ma nem igen fogok sokat aludni. –

Anya is itt ül a kályhánál, ölében tartva a kis macskát. Most úgy szeretném jól megszorítani a farkát. De félek, hogy megkarmolná. A szomszédban sír a gyerek, úgy reng a bölcső, mint egy bárka. S jelenleg az altatódal: „Horthy Miklós katonája vagyok…” Ez így megy egy fél óráig s azután – vékony hangon az altatandó fiuhoz fogja fújni. –

Sanyikám, dolgozol-e most valamin? Sokat gondolok Reád. Csaknem mindig. Milyen különös az, hogy élünk. Óh, Kicsi, ha Erdélybe megyünk, Kolozsvárról szeretnék Neked írni. – Erre anya most azt mondaná, „fiam, fiam, sohasem jön meg az eszed?” Te ne mondd. –

És most köszönöm, hogy még nem úntad meg, – legalább is nem mondtad, – firkáimat, s úgy írtad alá a leveled, mint én fogom most. Minden jót, Drága. Kis Sanyikám, sok szeretettel búcsúzva

csókol Etád.

Nybátor, 940. I/23.

Autográf levél; a borítékon: Nagyságos dr. Weöres Sándor úrnak, Csönge, Vas megye; Haranth Eta Nyírbátor. A levél melléklete a hölgy kisméretű fekete-fehér fényképe. Hátlapján:
„Szeretettel Sanyinak a sok szép óráért, melyet a távolság ellenére megoszt velem. – Remélem nem sir le rólam a 28. esztendő? Nyírbátor, 1940. I. 29. Etádtól” [VaML 91–94.]. Haranth Eta és Weöres Sándor kapcsolatára a Weöres-szakirodalomban nem találtam utalásokat, adatokat. Levelezésük előzménye egy 1938. X. 30-án Nyírbátorból feladott társas képeslap, amelyet Haranth Eta mellett többek között Fehér Gábor író, műfordító, Nagy János és Kardos Mária írt alá (VaML 66.). Kapcsolatuk az itt közölt levél után is folytatódott. A Vas Megyei Levéltárban található Haranth Eta egyik levelének üres borítékja, rajta Weöres Sándor ceruzával írt versvariációi: „Nagyságos dr. Weöres Sándor úrnak Budapest, IV. Petőfi S. utca 6. sz. I. em. Polgár Pensió; Haranth Eta Nyírbátor” (pb.: 940. okt. 13. 21.). [VaML 167.] A verseket is író hölgy 1943. IX. 26-án az alábbi kéréssel fordult Weöres Sándorhoz: „Kérlek, nagyon fontos érdekem fűződne ahhoz, – ha sikerülne Neked az én igazán nagy kérésem folytán a »Jegenyék«-et elhelyezned, a Sorsunk-nál esetleg, vagy másutt. A Sorsunk állítólag elfogadta már, csak még nem hozta. […] Csókol a régi Eta.” [VaML 117–118.] A Jegenyék című négystrófás vers a folyóirat 1943. decemberi számában (895. o.) jelent meg. Haranth Eta verseiből a Szombathelyen kiadott Irott Kő a Piros labda és az Akvarell címűeket közölte (1944/1. 4.). A közvetítő és ajánló feltehetően ebben az esetben is Weöres Sándor volt.

 

 

11. Weöres Sándorné Weöres Sándornak

Édes Cinkám! Csókollak kártyádért. Ha K. H. nincs is Pesten, próbálj a Nemzeti titkárságával – esetleg tiszttel – érintkezésbe lépni, hátha nincs mindenki szabadságon, s akkor el tudsz valamit ott intézni. – Pasteinerrel1 eddig talán már találkoztál is. Ott nem lehet mást tenni, mint türelemmel várni. Legalább jól átnézheted a tudományt. – Illyés írt Neked, hogy Babits-emlékkönyvet2 adnak ki, felhív Téged is közreműködésre. Ezt visszautasítani nem lehet, de a dolog sürgős. Kérlek azonnal lépj Illyéssel érintkezésbe e végett. – Itt van nálunk Gábor, egyéb ujság nincs is itthon. Irjál kérlek, ha valamit végzel, igen érdekel. – Mind csókolunk, szeretettel

Cs. 1941. VIII. 15. Mamád

 

Autográf levelezőlap; címzése: Ngs dr, Weöres Sándor urnak Budapest VIII. Üllői út 20. Diákotthon. A cím áthúzva; lepecsételve: ismeretlen. [VaML 95.]

1. Pasteiner Iván (1887–1963): könyvtáros; 1935-től az Egyetemi Könyvtár főigazgatója. A közgyűjtemények országos főfelügyelője.

2. Az Illyés Gyula által szerkesztett Babitsemlékkönyv 1941-ben jelent meg. Weöres Sándortól a Tízegynéhány éves voltam… című vers szerepel benne. (In: 150.) Végső címe: Vers Babits Mihályról.

 

 

12. Illés Árpád Weöres Sándornak

Kedves Sanyi.

Minekutána már én is itthon vagyok tehát én válaszolok leveledre.1 Ez a korai hazajövetel azonban nem természetes. Az történt, hogy én influenzában megbetegedtem és más választás nem lévén, betegen haza utaztam. Mire haza értem már 40.5 lázam volt. De a betegségen már tul vagyok. Ugyan még nem voltam eddig az utcán, de már mehettem volna. (Ma például.)

Nagyon örülök, ha mint irod a diszleteim tetszenek.2 Ezt a Kovách Aladárt3 rövidesen fel fogom keresni, de egy két nap kell ahhoz, hogy az uj rendbe beleszokjam. Legalább tudnám hol lakik? De majd rájövök.

Kiváncsi vagyok mi van veled? Magadról semmit sem irsz. Valóban az állás betöltése végett vagy Pécsett? Mi is tulajdonképpen ez az állá? [így! L. P.] Stb. Irhatnál egy kicsit magadról is.

Elhatároztam, hogy az üres könyvbe elkezdek firkálgatni. Ha elég sok van benne, akkor aztán majd elküldöm neked, hogy irj bele. Te akkor aztán majd megint elküldöd nekem, én megint rajzolok festek bele és akkor megint visszaküldöm neked. Pontosan ugy mint ahogy megbeszéltük. Izgalmas lenne, ha egyszer nem csinálnánk segget a szájunkból. Pesten voltak a Borsosék.4 Egyéb ujság itt nincs.

Kovács Armand5 cime: Bp. V. Szent István park 9. II. 2.

Reménylem azt a levelet amit a művésztelepre szántál nekem, most Pestre rövidesen megirod.

ölel

Budapest, 1941, szept. Árpi

 

Géppel írt levél autográf aláírással [VaML 98.].

1. Illés Árpád Weöres Sándornak 1941. szeptember 6-án kelt (Bodenmüller Alice-nak címzett) levelére válaszol (In: WSLev. I. 259.).

2. Illés Árpád a levél írása idején A holdbeli csónakos díszleteit tervezte.

3. Kovách Aladár (1908–1979): lektor, író, újságíró; a Nemzeti Színház dramaturgja, 1944-ben néhány hónapig igazgatója.

4. Alighanem Borsos Miklósék.

5. Kovács Armand: budapesti műgyűjtő, képkereskedő.

 

 

13. Vas István Weöres Sándornak

Édes Sándorom!

Csöngére írok, mert nem tudom, nem vagy-e szabadságon. Ezuttal én voltam disznó, mert olyan régóta nem válaszoltam a leveledre. Mentségemre szolgál – némileg – hogy nagyon sok bajom volt s legtöbb a saját idegzetemmel. Télen a tüdőmmel nyavalyogtam. Nem volt komoly, de jobban megijesztettek, mint ahogy kellett volna. Nőügyek is nagyon lefoglaltak és az ezzel járó válságok, melyeknek most is a közepén vagyok.1 Azonkívül kétszer is behívtak munkatáborba, egyszer januárban, másodszor pedig e hó elején, de mindakétszer – aránylag rövid idő után – leszereltek. De ha az uj honvédelmi javaslat törvénnyé válik, úgy én sem kerülhetem el ezt az örömöt. És bevallom, nem vagyok kemény anyagból s a háboru stb. esélyeitől igen félek, de legjobban a munkatábortól, talán, mert ezt már próbáltam.

Tetejébe persze soha sincs pénzem és ezért elvállaltam egy vacak francia próza fordítását, most hát az iroda mellett ez is nyomaszt.2 – Igy hát íráshoz nem sok időm jut. Mindössze néhány verset írtam, de ezek, azt hiszem, jók.

Hanem én főleg azért szántam rá magamat az írásra, hogy Felőled megtudjak valamit. Olvastam a M. Csillag-ban ragyogó versedet a Venus-bolygóhoz,3 de nekem talán még jobban tetszett kevésbé tökéletes két dalod a Költészet-ben.4 De lehet-e, hogy Te is csak ilyen keveset írsz?

Ha nem is írtam Neked, sokat gondoltam Rád és nagyon hiányzott nemcsak a társaságod, hanem a természetemmel ellentétes és ép ezért oly termékenyítő befolyásod. Hiszen már ép egy éve, hogy utóljára találkoztunk.

Irjál nagyon bőven Magadról: hogy izlik a könyvtárosság és a pécsi élet, hogy vagy személyesen, egyénileg, idegileg, lelkileg, mit írsz, mit olvasol, és nem jössz e Pestre a nyáron? Mi őszinte véleményed a Magyar Csillagról stb.

Erről eszembe jut a következő: Irtam egy tanulmányt: Jegyzetek Tóth Árpád versfordításaihoz. Egyik legjobb cikk, amit valaha írtam. Illyés nem akarta lehozni, mert vannak benne kifogások Szabó Lőrinc szempontjai és bevezetője ellen. (Mondanom sem kell, hogy a legnagyobb elismeréssel, ami jár is Sz. L. költészetének és fordításainak.) Lehetséges volna-e elvben, hogy ez a Sorsunk-ban jöjjön?5 Ha elvileg lehetséges, ugy elküldeném Neked bemutatni.

Tudod-e, hogy barátaink közül Kornis katona Oroszországban, Zelk munkaszolgálatos Oroszországban, Radnótit velem együtt hívták be julius elején, egyelőre Szentendrén van, e héten viszik tovább, szerencsére honi szolgálatra.6 Fenyő Lászlót is behívták.

Sándorom, írjál mielőbb sokat-sokat Magadról!

Addig is ölel szerető barátod

Bpest, 1942. julius 13. Pista

 

Boríték nélküli autográf levél; dr. Gál József tulajdona.

1. Vas István ezekről a szerelmeiről részletesen írt Azután című művében (Bp., 1990).

2. Francis Carco: Szerelmem, Páris (Nostalgie de Paris). L.: Vas István: Azután II. 51.

3. Weöres Sándor: A Venus bolygóhoz. In: Magyar Csillag, 1942. I. 228.

4. Weöres Sándor: Dal (Amikor még kicsi fiú voltam); Hannának. In: Költészet, 1942. Nyár. 59–60.

5. Vas István kritikája nem jelent meg a Sorsunkban, ott Bardócz Árpád írását közölték. (Tóth Árpád összes versfordítása. Bp., 1942. In: Sorsunk, 1942/7. 571–573.)

6. Korniss Dezső (1908–1984): festő, grafikus; Radnóti Miklós behívásáról az Azután I. kötetének 365–371. oldalán írt Vas István.

 

 

14. Csanádi Imre Weöres Sándornak

Székesfehérvár, 1942. XII. 14.

Kedves Sanyi!

A karácsonyi szabadság alatt alighanem lemegyek Pécsre. Szeretnék Veled is találkozni. Megirhatnád, mégpedig akkor kérlek, hogy minél előbb, megtalálhatlak-e ezalatt Pécsen? Ahhoz szabom akkor az utamat. S hogy hol találkozhatnék akkor Veled? –A Sorsunk múltkori számát megkaptam, így az írottak nem állnak. Levelet ugyan nem kaptam, bár vártam.

A viszontlátásig is boldog ünnepeket kíván barátod

Cs. Imre

 

Autográf levelezőlap; címzése: nagys. Weöres Sándor urnak Pécs Szepesy-u. 3. Sorsunk szerk.; Feladó: Csanádi Imre karp. őrv. Székesfehérvár 75. – 3. üteg. (Lovassági lakt.) [VaML 109.]

 

 

15. Illés Árpád Weöres Sándornak

Kedves Sanyi.

A napokban fennt volt nálam Tatay Sanyi a menyasszonyával. Beszélgetésünk ráterelődött Sanyi uj könyvére a Csipkére.1 Ennek kapcsán én kifogásoltam a regény boritékjának belső oldalán olvasható következő kitételt: „Tatay Sándort Erdélyi József fedezte fel, ma is az Erdélyi József harcos szabadcsapatának hadnagya.”

Szerintem Tatay különb iró annál, hogy ő Erdélyi József hadnagya lehessen. Másodszor köztudomásu, hogy Erdélyinek sok ellensége van s igy ezen keresztül ezek Tatay ellenségei is lesznek.

Tatay a fenti tételben semmi különöset nem talált, s igy vitánk továbbfejlődött. Mire Sanyi megállapitotta, hogy ugylátszik nem forgok helyes körökben és destruktiv véleményem lett igy. Erre én azt mondtam, hogy habár e tételről veled sohasem beszéltem, de biztos vagyok abban, hogy ezekben te velem egy véleményen vagy. Sanyi ezt kétségbe vonta. Ezt fogadás követte. A fogadás összege 10 P. Légy szives tehát légy biró és döntsd el a fogadást.

A fogadás igy szól:

I Tatay szerint.:

1/, Erdélyi József nagyobb müvész mint Bartók Béla.

2/, Az, hogy Tatay, Erdélyi József hadnagya, nem bántó kitétel.

3/, Bartók és Kodály a huszadik században nem olyan nagy müvész, mint Beethoven volt a maga idejében.

4/, Erdélyi Józsefet az utókor isteniteni fogja.

5/, Tatay szerint Bartók és Kodály csak talaj amiből a magyar zenekultura majd kinől idővel.

II Illés Árpád szerint.:

1/, Erdélyi József kisebb müvész, mint Bartók Béla.

2/ Azt irni a könyv borítólapjára, hogy Tatay, Erdélyi hadnagya stb. nagyon bántó kitétel.

3/, Bartók és Kodály a huszadik században olyan nagy müvész, mint Beethoven volt a maga idejében.

4/, Erdélyi Józsefet az utókor nem fogja isteniteni.

5/, Bartók és Kodály nem csak talaj a jövő zenekultura számára, hanem ennél sokkal több.

I Fogadásunk szerint én azt állítom; hogy a fenti tételekben te az én véleményemen vagy.

II Tatay Sanyi azt állitja, hogy te a fenti tételekben az ő véleményén vagy.

Légy szives eldönteni, hogy melyikünknek van igaza, az nyeri meg a fogadást. Minderről légyszives hamarosan levélben értesitést küldeni.2

A kulisszák ügyében semmi értesitést illetőleg hivást eddig még a szinháztól nem kaptam, viszont Németh Antalhoz3 be sem juthatok, mert a titkára nem enged be, azt mondja, hogy majd hivni fognak. Egyéb ujság nincs.

Kiváncsi vagyok mi van veled? Örömmel elbeszélgetnék már egy kicsit, a hosszu idő, mi utolsó találkozásunk óta eltelt biztosan sok érdekes témát nyujtana.

Leveledet várva szeretettel köszöntkek [így; L. P].

Budapest, 1943. febr. 26. Árpi

 

Géppel írt levél autográf aláírással; címzése: nagyságos Weöres Sándor iró Pécs. Egyetemi Könyvtár Szepesy u. 3. [VaML 111–112.]

1. Tatay Sándor: Csipke (tíz elbeszélés). Bolyai Akadémia, Bp., 1942.

2. Weöres Sándor 1943. február 27-én válaszolt a levélre. Egy pont kivételével Illés Árpádnak adott igazat: „Hogy Tatay hadnagya Erdélyinek, ezt nem találom bántónak.” In: WSLev. I. 267.

3. Németh Antal (1903–1968): színházi rendező; a levél megírásának idején a Nemzeti Színház igazgatója. Illés Árpád A holdbeli csónakos bemutatójáról szeretett volna beszélni vele.

 

 

16. Örley István Weöres Sándornak

Budapest, 1943 febr. 26.

Kedves Barátom!

A müsort nem én állitom össze, hanem Cs. Szabó.1 Én csak lektorizálok, elfogadom vagy nem fogadom el a beérkezett anyagot. Mindenesetre meg fogom említeni Lacinak, hogy Csorba Győző versei már régen nálunk vannak. A versek különben nekem nagyon tetszettek.

Másról is akarok irni. Afféle segédszerkesztő lettem a Magyar Csillagnál. A jövőben nagyon kérlek, hogy a rádióba beküldött verseid közül jelöld meg azokat, amelyek még kötetben vagy másutt nem jelentek meg, szóval amelyeket a Magyar Csillagnak szánsz.2 Tudomásom szerint Illyés Gyuszi már ráddörgött, hogy küldj verseket. Ezt most rádió utján is megteheted. El is várom Tőled, hogy mielőbb küldj.

Meleg szeretettel üdvözöl, barátod

Örley István

 

Géppel írt levél autográf aláírással [VaML 113.].

1. Cs. Szabó László a levél megírásának idején a Magyar Rádió irodalmi rovatának szerkesztője.

2. Weöres Sándor összesen tizenkét verset közölt a Magyar Csillagban. Ebből a levél megírása után a Számadás, a Beteg unokahúgomnak, a Mint vérző medve, a Valaha ültem Verával, a Háromrészes ének, a Teljes volt az álmom, a Másvilág szélén és a Széltornya jelent meg.

 

 

17. Tatay Sándor Weöres Sándornak

Kedves Sanyikám! Áttettem Pestre a sátorfámat. Pécs megdöglött, nem bírtam ki. Fickót1 is haza vitte az apja. – Nem tudom még, hogyan liquidálatnak itt az ügyeim. Nándorék szerkesztőségében voltam.2 Rém pocsék anyagjuk van.– Kéretnek Téged, hogy küldd el nekik az utolsó legjobb verseidet. Ezt tedd is meg. Rövidesen levélben sokat. Egyenlőre zavaros a fejem.

Ölel barátod Tatay Sándor

 

Dátum nélküli autográf levelezőlap; címzése: Ngs. ifj Weöres Sándor úrnak Csönge Vas m.; Tatay Sándor Budapest VII. Nyár u 8 III. 10. [VaML 120.]

1. Ficzkó Gyula: Weöresék baráti köréhez tartozó orvosegyetemista.

2. A Várkonyi Nándor szerkesztette Sorsunk című folyóirat.