Szlukovényi Katalin

MERT MINDIG MINDEN TÚLLÓG ÖNMAGÁN


„vagy dobálunk vagy fényképezünk”

(Szabó T. Anna: Sirályfényképezés)

 

A trükk. Az elegáns. Ahogy a reggel

ébresztő madárhangon felpityeg,

s a tárt ablakon át – monoton tenger –

nyomul be a józanító hideg,

 

és oly egyértelműek mind a formák,

mint akárhány sietős hajnalon:

teafilter, félkész rím, ki se mondták

még létezésük, s már használhatom

 

– mint a pihent, kiürített belek,

beindul a nap, működik a rendszer.

De ezt csak a neki rendeltetett

szerepből kilépve látja az ember,

föntről. S míg e két pont közt pendlizek

(hatékony felnőtt, elbűvölt gyerek):

éltet? vagy áltat? – már elmúlt a reggel.

 

 

 

 

MAZO-MAJOM

 

 

Egy gasztronómiai kis színes

szerint valahol Ázsiában vannak

exkluzív éttermek, ahol a vendég

rendelhet majmot. Az milyen finom!

 

Az íz titka az előkészítés:

a lekötött majom fejét egy bottal

addig püfölik, amíg ideges lesz,

s vércukorszintje megemelkedik

 

– a frusztrált hús ugyanis édesebb.

S tudom, szerelmem, hogy épp erre vágynál.

De más a szerelmem, és más a vendég

– vendégből tizenkettő egy tucat –,

 

mert én vagyok a majom, de a séf,

a tulaj is, s az üzletmenet titka

épp az, hogy a vendégnek nem a majmot,

csupán a metaforát tálalom.