Halasi Zoltán

A FÉLARCÚ ROKON


 

Nem ismert meg. Ahányszor találkoztál vele,

mindannyiszor új bemutatkozást kért,

pedigré, mivel foglalkozol most épp stb.

Nem tudnál-e neki valami rendes állást szerezni?

Tétova tolakodása, száraztapló hangja.


 

Iszonyú autóbaleset, ellenőrizhetetlen,

rejtélyes körülmények között, Kaliforniában.

Azóta: számítógépes céget gründol (csak befektető kéne),

triatlonversenyekre nevez (bár úszni nem tud).


 

Valaha szuperagy, a Berkeley üdvöskéje,

két anya szeme fénye (mindkettő rég a földben).


 

Most jogot végezne, de elakadt, az egyetemet perli.


 

„Hogy mondtad: madártej?” „Nem, majonézes krumpli.”

Azonnal felejt, gyökerestül. Az élet vak lendkerék

módján forog tovább, ő pedig cél és értelem nélkül

gurul mereven fal iránt. Visszacsapódik, lerázzák.


 

A vég nem irgalmas. Százötven napig lebeg

neoprén ruhásan, felismerhetetlenné oszolva,

mire a kavicsbánya munkásai rálelnek a tóban.

Kis kázus, apró hír, a rajtszám alapján azonosítják.


 

A szikkadt gyászbeszélő Isten jobbján könyveli el.

Vajon mit kezd a Fentvaló a roncstudatúval?

Csak játszott volna vele? Összetörte – összerakja?

A kandeláber tobozában el-elpattan a sercegő fény.


 

Néz rád, urnányi porból: újraüvegezett szárnyas ajtó,

a metszett lap helyén jobb felől iromba katedrálüveg,

beroggyant szemgödör, vonástalanná torzult fél arc.


 


 


 


 


FÖLDTAN


 

Járhatatlan lapály,

ragadós, rőt agyag,

hosszan homályőrző,

szívós emberanyag –

fölötte lebegő,

szorgalmas istenkéz

holtig láthatatlan

égi tarlón böngész.


 

Álmodott valamit

róla por és lucsok,

gálicos márgába

túró vaspapucsok.

Álom, nagyratörő,

irgalmatlan ősé;

töröld el, öröklés,

vagy tedd ismerőssé.


 

Értse meg a szédült:

az nyer, aki veszít,

az teljesít sorsot,

aki nem teljesít.

Önmagává úgy lesz

mindenki, hogy mássá,

megtagadott kezdet

duzzad folytatássá.


 

*

Terülj el tohonyán,

parlag történetem,

növessz töviskórót,

te meddő rejtelem,

hizlaljon humusszá

ok nélkül vagy okkal

a lézengő végzet

lösszel és homokkal.