Rába György

 

A KÖRÜLMÉNYEK HATALMA

 

Egy harang strázsaszavú nyelve

aki voltam s most is vagyok

ide-oda verődtem

változtathatatlan gúnyámhoz

mondván amit rabmezem átkoz

vagy épp dicsőít eszelősen

börtöne ez szónoklatomnak

ahogy eszmélni kongat

amint ez a bura

diktálja sorsom kényura

mert zsarnokom volt

kiszabva véget

soha másféle hangot

az élet egy dallamra pangott

tán jobb lett volna néha

meglelni néma

csönd a te békességed

 

 

 

 

TILTAKOZIK

 

 

Fölébred és útnak lódul ez itt

bal-jobb lépked előre

így tiltakozik

eb ura nyár eb ura tél

ugyan mit is remél

folytatja meglehet

reménytelen bár napjait

csupán azért hogy megmutassa

valaki lakik itt