Dunajcsik Mátyás
SZEKVENCIÁK SZONETTZONGORÁRA
No. 1.
A szenvedésről csak terjengősen, mint a rák.
Vagy mégsem, a lényeg mindössze az, hogy
hang nélkül tudd végigcsinálni az éjszakát
anélkül, hogy felkelnél, ha a füledben hallod,
igen, ez talán még mindig az a dallam,
lassú és nehéz, mint a téli ablakfüggöny:
„Mit kéne mégis tennem, hogy ne halljam?
Hogy a székeken minden hely kihűljön?”
Rossz alvó vagy, előjönnek régi nyavalyáid,
mosnál, de egyik zoknidnak sincs párja.
A megkopott tükörben a saját képed ásít:
belefáradt már, hogy színről színre lássa
mindig reggelenként, a gépies fogmosás alatt,
ahogy a semmiből felépíted önmagad.
No. 2.
Próbálgatod a hangját, hogy milyen lenne,
ha a fedelét felnyitva most beleordítanál,
ha suttognál, beszélnél hozzá éjjelente,
vajon megremeg-e a fémes, hosszú szál,
mikor a húrokon a hajnali huzat játszik,
ha nyitva hagytad alvás előtt az ablakot:
„Hogy lehet az, hogy valaki zongorázik
a másik szobában, ha senki nincsen ott?”
Felkelsz, a húrok közé vattát tömködsz,
s kettős kulcsra zárod a billentyűzetet.
Nem az éjszakai csended fölött őrködsz,
csak éppen ezt a dallamot nem szereted
hallani, főleg ha már nincsen, aki játssza:
akkor már inkább futsz a némaságba.
IMITATIO PETRI
Pálffy András Gergelynek
Szokásos nyári délutánnak indult,
mint már három napja, akkor is a G-pontban
ittunk, ha jól emlékszem, gin-tonik akció volt
a készlet erejéig (jobban mondva, amíg
fel nem éltétek a készletet), egyetlen asztal
körül – majd alatt – gyűlt össze a kóstolódó ifjúság.
Miért érzi kötelességének minden fiatal költő – de
legalábbis a legjava –, hogy három napból
kettőn mindenképp részeg legyen?
Tiszteletadás a régi mestereknek, mondtad
akkor, részt vállalni a szenvedésből,
mert örök igazság, szóltál a bárpult
előtti padlón feküdve – a csapos keverék
kutyáját ölelted éppen –, örök törvény, hogy
azonos kárhozatra azonos megváltás következik
a Parnasszus Detox égi kórtermében. (Aztán bögyös,
fehér főkötős múzsákról meséltél, ahogyan kis
műanyag pohárban, tálcán hozzák be
Gyuri és Gyula bácsiknak az aznapra felírt
gyógykeverteket.)
Tudod, néha örülök, hogy nem nőttél
magasabbra. Akkor biztosan modell lesz belőled,
tizennyolc sem vagy, mire felfedeznek, és innen
még talán tíz év, amíg kiégsz. Ja, és nem ismersz
engem, a kertvárosi, férfi létére kékharisnya balfaszt,
aki néha elmosogat nálad, most cigarettáról
cigarettára gyújt, ráadásul… de hagyjuk.
Ismertünk mindketten egyfajta tompaságot,
a lélek csendjét, ha lehet így nevezni. (Lásd még
a tízperces felívelő szakaszra vonatkozó
cikkelyt a Keresztury-breviáriumban.)
Aznap délután fölálltam és kimentem levegőzni,
céltalanul indultam neki a székelyföldi tájnak,
szél zúgott, fehér köd tépázta a szilvafákat,
s a portól-mocsoktól az orromig se láttam,
amíg le nem ültem a Twin Peaks nevű bárban,
hogy mint a teafilter, egyedül elázzak,
kiizzadván magamból a gyermekágyi lázat:
mindenkinek egyszer eljön a maga napsütötte sávja,
hogy beöltöztesse a fehér-drapp rabruhába,
gondoltam akkor, továbbindulva az orrom után
a sáros fennsíkon, Isten boncasztalán.
Ezt hoztam vissza onnan, jó barátom.
Udvarhely, kétezervalahány.
MACSKATANGÓ
Gábornak
ma is úgy volt hogy este találkozunk
aztán az élet közbeszólt és itt vagyunk
egy hete hogy nem láttam az arcodat
szerencsétlen sorsú ez a kapcsolat
ezért aztán most nélküled dohányzom
s már arra se figyelek hogy megártson
száll a füst és vele száll a macskatangó
azt vonítja minden halandó halandó
neked adtam zálogba egy szervemet
nem működik teljesen jól meglehet
de beindítottad akár egy rossz motort
ne csodálkozz ezért hogyha elsodort
tenyereden látja most a képzelet
na de vajon meddig tart a kézmeleg
száll a füst és vele száll a macskatangó
azt vonítja minden halandó halandó
senki nem volt rám még ilyen hatással
s ilyenkor az ember mindent kitálal
kiborít hogy nem lehetsz most itt velem
de még ezt a fájdalmat is élvezem
és ezzel így nem is lenne semmi baj
a macskával együtt jár a macskajaj
de száll a füst és vele a macskatangó
csak vonít hogy minden halandó halandó
elképzellek hogyan futsz a háztetőn
ügyességben túlteszel a macskanőn
vigyázzák hát istenek a lépteid
hogyha ez a dal esetleg nem segít
kitárom most szélesre az ablakot
ha jól figyelsz te is épp meghallhatod
feléd száll és téged hív a macskatangó
azt vonítja minden halandó halandó
