Térey János
A. & D.
Most rákérdeznek egymás életére:
Apollón, Dionüszosz ápolója,
S Dionüszosz, Apollón doktora.
Fantasztának a legszentebb szabadság:
Csapongani most ide, most oda.
Minden kastélypark aszimmetrikus,
És aszimmetrikus a lények arca,
Mint láthatjuk új napra virradóra;
Apollón Dionüszosz doktora,
S Dionüszosz Apollón ápolója.
Amikor Dionüszosz búskomor,
Apollón lesz a nagyherceg, s övé
Az álomporral behintett varázshegy,
Hol szenzáció még a nagymosás is,
És esemény a zivatar, ha rákezd.
Apollón Süddeutsche Zeitungot olvas:
Dionüszosz a tartományi elnök,
Kit újraválasztottak múlt vasárnap;
És Apollón, ki ráadja a voksát,
Míg nem érkezik meggyőzőbb ajánlat.
Apollón cserbenhagyja pártfogoltját,
Mert Vénusz végül is pótolhatatlan…
Pár napig nem beszélnek emberül;
Egymás életrajzában elmerülve,
Gyorspostát váltanak – házon belül.
A hófehér manzárdablak mögött
A. és D. gyakran eltöprengenek,
Milyen lehet az élet íze kívül,
És fölnyitják a vízszintes sorompót,
És őrjáratuk sétává szelídül.
„Pontos, francia alléival együtt
Nem szimmetrikus kettőnk parkja sem,
De úgy formáljuk minden ünnepen,
Hogy szabályosnak látsszon. Akinek
Nincs vasárnapi arca, védtelen.”
