Payer Imre
PATTANNI, HULLNI
Valami lábteniszben rúgva
Erre és arra, labdaként,
Vártam, mi lesz, lesz-e lesz s múlva.
Előre-vissza. A már, a még.
Mit ad adódó helyzet épp:
Pattanni bentre, hullni túlra.
Partvonal ingó egyensúlya.
Mint celluloidon a kép.
Mi is lenne, ha rád borulna
Már visszacsévélve az ég?
Ha ismétlődőn kitágulna
A már sorvadó messzeség:
Pattanni bentre, hullni túlra.
Egymás közt vagyunk – elég
Ennyi. Megtelt a pálya fullra.
Isten véletlen passzaként:
Pattanni bentre, hullni túlra.
