Gellén-Miklós Gábor

SEMMI VADULÁS

 

Teniszeztünk. A labda

szinte magától repült.

A háló, az irigy, nem volt metafora.

Valóságosan közénk feszült.

 

Az ütő is, a damillal bőven

felszerelt, pattanásig húrozott,

apró kockára vágtuk vele a levegőt,

ahogy suhintottunk. Mindenki, ahogy tudott.

 

A kezemet nem használhattam, hülye szabály,

pedig fogni, érinteni is jó lett volna.

Csendben játszottunk, semmi vadulás.

Nem lett vérre menő a torna.

 

PINCESZER

 

 

Na jó, a borát tényleg megittam,

de nyakig ültem érte csípős higanyban,

hagytam, hogy a fejemre könyveket tegyen,

nagy lexikonokat, csak játszott velem,

nevemet egy füzetlapra felírta,

bőrömön még most is ott a tinta,

vendége voltam a saját ágyamban,

másnap lett, de nagyon lassan,

a lázam nem ment le, de kit érdekel?

A borát megittam: miért hozta el?