Gellén-Miklós Gábor
SEMMI VADULÁS
Teniszeztünk. A labda
szinte magától repült.
A háló, az irigy, nem volt metafora.
Valóságosan közénk feszült.
Az ütő is, a damillal bőven
felszerelt, pattanásig húrozott,
apró kockára vágtuk vele a levegőt,
ahogy suhintottunk. Mindenki, ahogy tudott.
A kezemet nem használhattam, hülye szabály,
pedig fogni, érinteni is jó lett volna.
Csendben játszottunk, semmi vadulás.
Nem lett vérre menő a torna.
PINCESZER
Na jó, a borát tényleg megittam,
de nyakig ültem érte csípős higanyban,
hagytam, hogy a fejemre könyveket tegyen,
nagy lexikonokat, csak játszott velem,
nevemet egy füzetlapra felírta,
bőrömön még most is ott a tinta,
vendége voltam a saját ágyamban,
másnap lett, de nagyon lassan,
a lázam nem ment le, de kit érdekel?
A borát megittam: miért hozta el?
