Gáti István

A HÁZ

 

Mit kibír a ház! Mennyi évet!

Hogy zajlik a nagybetűs élet.

Mennyi kérdés volt és felelet,

Mit elnyelt az a négy emelet!

Mit kibír a ház! Mennyi embert!

Hány pótkávét, rosszízű reggelt!

Szatyrod, míg monoton cipeled,

Tudod még, ki lakik ki felett?

Mit kibír a ház! Mennyi sorsot!

Mennyi fajtisztát, mennyi korcsot!

Miféle fejvesztett napokat

Takar a födém, a vakolat!

Mit kibír a ház! Mennyi áram!

Hány seb ég a kövön, a fában!

Könyvtárnyi titkot és szerepet

Tudnak a téglák, a cserepek.

Mit kibír a ház! Mennyi évet!

Hogy bohémból csökönyös vén lett.

Ajtódra új név lesz kiírva,

De a ház kibírja! Kibírja!

 

 

 

 

MI HOZTUK EL

 

 

Az ablakból látszik már a táj.

Vitorla metszi a távoli eget.

A motor még néhány percig jár,

Míg elfogy alólunk a rázós terep.

Sorompó legyint, hogy zöld az út.

Valami új dal a fülünkbe kopog.

De valahogy mindez még a múlt,

A strand meg a fák s a vízben a horog.

Mint statiszták jönnek strandolók.

Paraván égbolt a Badacsony felett.

S mi nem látunk éppúgy parkolót,

Ugyanúgy por van, és éget a meleg.

Nézd, zárva van most is a hotel!

Meg itt a tábla is: „A kutya harap!”

Talán időgép lett az Opel,

Vagy mi hoztuk el a tavalyi nyarat?