Farkas Arnold Levente

KIKÉR

 

Kikértem a legolcsóbb sört,

gyónni készülök, olvastam teg

nap egy házról, jó és rossz

határán áll, eszembe jutott

erről egy másik olvasmány

élmény, szinte még gyerek

voltam, amikor olvastam egy

másik házról, határon állt

az is, két ország határán,

olyannyira, hogy a hálószo

bában alvó feje az egyik or

szágba nyúlt, a lába pedig

a másik országba lógott, ez

zel persze nem azt akarom

mondani, hogy az egyik or

szág jó volt, a másik pedig

rossz, eltöltöm itt azt a kis

időt, amíg harangoznak.

 

 

 

 

L. VAGYOK

 

 

F. A. L. vagyok, az atyám fi

a, atyám F. A., az atyja fia,

nagyatyám F. A., az idősebb,

nem él már, meghalt, ta

 

vasszal megivott 60 liter alma

pálinkát, nyáron a földbe rak

tuk, attól féltem, élve temet

jük el, olyan volt a nyitott ko

 

porsóban, mintha élne, mint

ha mozogna a bajsza az or

ra alatt, atyám kézenfogva ve

zetett a virrasztásra a sötét

 

ben, atyám megbotlott a lefek

tetett villanypóznában a sötét

ben, de lehet, hogy ez előbb

történt, amikor nagyanyámat

 

temettük a sötétben, amikor

nagyanyámat temettük, tél

volt, amikor nagyatyámat te

mettük, nyár volt, nagya

 

nyámnak vérzett az agya,

nagyatyámnak vérzett a

gyomra, a gyászolóknak

vérzett a szíve, nagybátyám

 

ráhajolt nagyatyám halott

testére, és azt sírta romá

nul, hogy atyám, atyám,

miért hagytál el engem,

 

nagybátyámon színes ing volt,

nagyatyám kifogástalan öltö

zékben feküdt a nyitott koporsó

ban, a toron szóba jött az

 

tán az örökség, nagybátyáim

lerészegedtek, a szomszéd kulcs

ra zárt mindent, nehogy lába

keljen valami jószágnak, nagya

 

nyám halála idején pásztort ját

szottam a pásztorjátékban a temp

lomban, atyám hamarabb eluta

zott, mi később mentünk utána

 

vonattal, anyám, öcsém meg én,

ez volt az első alkalom, hogy a

tyám nélkül utaztunk atyám szü

lőfalujába, atyám kijött elénk az

 

állomásra, örült nekünk, de a

szemén láttam, hogy szomorú, lát

tam a szemén, hogy sírt, meg

halt, mondta, tudom, mondtam.