HOLMI
HOLMI.org | A Holmi internetes vltozata |
  • A HOLMI postájából
  • Búcsú a HOLMI-tól
  • Figyelő
  • Fordítás
  • Interjú
  • Kotta
  • Legfrissebb
  • Levelezés
  • Napló
  • Nekrológ
  • Próza
  • Tanulmány
  • Uncategorized
  • Vers
  • Visszaemlékezés
  • Vita
  • Főoldal
  • Rendezvények, hirdetések
  • Kereső
  • Repertórium
  • PDF Archívum
  • Lexikon
  • Impresszum
  • Bejelentkezés


    Mihent az rk nyomtatsba egy egsz nemzet elt el kezdenek egymssal vetlkedni, azonnal meg indul a szp elmlkeds...

    Farkas Arnold Levente: Kikér; L. vagyok

    Farkas Arnold Levente

    KIKÉR

     

    Kikértem a legolcsóbb sört,

    gyónni készülök, olvastam teg

    nap egy házról, jó és rossz

    határán áll, eszembe jutott

    erről egy másik olvasmány

    élmény, szinte még gyerek

    voltam, amikor olvastam egy

    másik házról, határon állt

    az is, két ország határán,

    olyannyira, hogy a hálószo

    bában alvó feje az egyik or

    szágba nyúlt, a lába pedig

    a másik országba lógott, ez

    zel persze nem azt akarom

    mondani, hogy az egyik or

    szág jó volt, a másik pedig

    rossz, eltöltöm itt azt a kis

    időt, amíg harangoznak.

     

     

     

     

    L. VAGYOK

     

     

    F. A. L. vagyok, az atyám fi

    a, atyám F. A., az atyja fia,

    nagyatyám F. A., az idősebb,

    nem él már, meghalt, ta

     

    vasszal megivott 60 liter alma

    pálinkát, nyáron a földbe rak

    tuk, attól féltem, élve temet

    jük el, olyan volt a nyitott ko

     

    porsóban, mintha élne, mint

    ha mozogna a bajsza az or

    ra alatt, atyám kézenfogva ve

    zetett a virrasztásra a sötét

     

    ben, atyám megbotlott a lefek

    tetett villanypóznában a sötét

    ben, de lehet, hogy ez előbb

    történt, amikor nagyanyámat

     

    temettük a sötétben, amikor

    nagyanyámat temettük, tél

    volt, amikor nagyatyámat te

    mettük, nyár volt, nagya

     

    nyámnak vérzett az agya,

    nagyatyámnak vérzett a

    gyomra, a gyászolóknak

    vérzett a szíve, nagybátyám

     

    ráhajolt nagyatyám halott

    testére, és azt sírta romá

    nul, hogy atyám, atyám,

    miért hagytál el engem,

     

    nagybátyámon színes ing volt,

    nagyatyám kifogástalan öltö

    zékben feküdt a nyitott koporsó

    ban, a toron szóba jött az

     

    tán az örökség, nagybátyáim

    lerészegedtek, a szomszéd kulcs

    ra zárt mindent, nehogy lába

    keljen valami jószágnak, nagya

     

    nyám halála idején pásztort ját

    szottam a pásztorjátékban a temp

    lomban, atyám hamarabb eluta

    zott, mi később mentünk utána

     

    vonattal, anyám, öcsém meg én,

    ez volt az első alkalom, hogy a

    tyám nélkül utaztunk atyám szü

    lőfalujába, atyám kijött elénk az

     

    állomásra, örült nekünk, de a

    szemén láttam, hogy szomorú, lát

    tam a szemén, hogy sírt, meg

    halt, mondta, tudom, mondtam.

     

     

     

     

    Holmi 2005 | Tervezte a pejk
    Valid CSS! Valid HTML 4.01!