Farkas Arnold Levente
KIKÉR
Kikértem a legolcsóbb sört,
gyónni készülök, olvastam teg
nap egy házról, jó és rossz
határán áll, eszembe jutott
erről egy másik olvasmány
élmény, szinte még gyerek
voltam, amikor olvastam egy
másik házról, határon állt
az is, két ország határán,
olyannyira, hogy a hálószo
bában alvó feje az egyik or
szágba nyúlt, a lába pedig
a másik országba lógott, ez
zel persze nem azt akarom
mondani, hogy az egyik or
szág jó volt, a másik pedig
rossz, eltöltöm itt azt a kis
időt, amíg harangoznak.
L. VAGYOK
F. A. L. vagyok, az atyám fi
a, atyám F. A., az atyja fia,
nagyatyám F. A., az idősebb,
nem él már, meghalt, ta
vasszal megivott 60 liter alma
pálinkát, nyáron a földbe rak
tuk, attól féltem, élve temet
jük el, olyan volt a nyitott ko
porsóban, mintha élne, mint
ha mozogna a bajsza az or
ra alatt, atyám kézenfogva ve
zetett a virrasztásra a sötét
ben, atyám megbotlott a lefek
tetett villanypóznában a sötét
ben, de lehet, hogy ez előbb
történt, amikor nagyanyámat
temettük a sötétben, amikor
nagyanyámat temettük, tél
volt, amikor nagyatyámat te
mettük, nyár volt, nagya
nyámnak vérzett az agya,
nagyatyámnak vérzett a
gyomra, a gyászolóknak
vérzett a szíve, nagybátyám
ráhajolt nagyatyám halott
testére, és azt sírta romá
nul, hogy atyám, atyám,
miért hagytál el engem,
nagybátyámon színes ing volt,
nagyatyám kifogástalan öltö
zékben feküdt a nyitott koporsó
ban, a toron szóba jött az
tán az örökség, nagybátyáim
lerészegedtek, a szomszéd kulcs
ra zárt mindent, nehogy lába
keljen valami jószágnak, nagya
nyám halála idején pásztort ját
szottam a pásztorjátékban a temp
lomban, atyám hamarabb eluta
zott, mi később mentünk utána
vonattal, anyám, öcsém meg én,
ez volt az első alkalom, hogy a
tyám nélkül utaztunk atyám szü
lőfalujába, atyám kijött elénk az
állomásra, örült nekünk, de a
szemén láttam, hogy szomorú, lát
tam a szemén, hogy sírt, meg
halt, mondta, tudom, mondtam.