Mesterházi Mónika

A LÉLEK ÁLLAPOTA ÁLMÁBAN

 

és hanyatt feküdtem az utcafűben

és azt éreztem csak hogy süt a nap

és nemsokára tél lesz nem lehet

a fűben feküdni a ház előtt

 

én voltam a férfi a megállóban

még nem volt este bár sötétedett

álltam mint saját magam senki apja

senkije negyven ötven évesen

 

a testemből kiléptem éjszaka

könnyű nagy léptekkel a kulcslukig

a lépcsőház sötét volt mégse féltem

friss levegő áradt be az ablakon

 

 

 

 

A FERDE ÚT

 

Hogy is van ez a ferde út

Félálomban a fény felé

Hol jártam én itt mért is megyek arra

Fejet lehúzó súllyal fekve itt

A ferde úton fényes ház van

Az út odavisz

Ahol hiányzik egy csipesz

Félkör alakban lóg a függöny

A hold benéz